Vágy tette fékezhetetlené a képzetet,
Így érinthetlek meg tégedet.
Hozzád visz az örökkön édesem,
Mert vagy, szenvedés lett az életem.
Vágy gyötör nekem túl közel vagy,
Mégse jön át, az érzelem fagy.
Széjjel hullok, lassan halok,
Hiába a tűz, fagyok dermeszt az ok.
Ott lennék én, te ezt nem akarod,
Télbe visz a játékod, de játszod.
A vágyat hiába altatom,
Jössz érintesz, felköltöd angyalom.
Érintő mosolyod aztán már fagyos,
Átélni ezt oly kínos.
Kiszállni belőle nem tudok,
Bolond szívem vágya, bele fulladok.
Fogy a levegő, a bénultságát érzem.
Vívódok, miért kell ez énnekem.
Életem az így lett fájdalom,
Vagy csupán csak egy édes borzalom.
Belemegyek én, ezt akarom mégis,
Ha érintesz, megáll az ész is.
. Szedegessél te drága asszony,
Halok, veled mégse iszony, a viszony.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése