Csillagfénnyel fedett a messzeség,
Sötétbe borult az ég.
Hat rám a csend a magány.
Egyedül így fáj ez, hisz nyom az ágy.
Gondolatok érintenek, oly gyötrök,
Vágyódásom ez, örök.
Érted csak akarlak édesem,
Szenvedély, érezlek ó csábít a szem.
Lassan de megérintenek az álmok,
Kéz, a kézben veled szállok.
Álmodom azt, hogy elrepítesz,
Ez az éjszaka, így már az enyém lesz.
Veled vagyok a végtelen elragad,
Most a fény te vagy magad.
Káprázatba megy a szenvedély,
Szerelmed tengerének hulláma a kéj.
Érzés mely kábító, örökkön csábító,
Angyal vagy engemet ámító.
Ha ébredek bele remegek,
Érintő szenvedély, amitől szenvedek.
Aztán már menni kell, hiszen kísért,
Itt aztán nincsen sose miért.
Sorsom akarja ez így legyen,
Mert hát, a szeretet ne szenderegjen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése