De jó lenne lenni, éjjeledbe benne,
Egy picikét varázsodba menne.
Ott lenni éjnek a csendjébe,
Karjaidnak a szenvedélyes ölelésébe.
Csak veled, illatos gyertya fény lenne,
Ahol két szív érintőn lüktetne.
Rólunk szólna azok dallama,
Bele veszne napjának a bonyodalma.
Veled lenni halvány gyertya fényben,
Felül múlnád csillagnak képében.
Te ragyognád be az éjszakát,
Kápráztatnád egének összes csillagát.
Varázslat lenne csipetnyi kábulattal,
Szárnyakat bontani egy angyallal.
Repülni ég és föld között,
Meghalni kicsikét, ott a karjaid között.
De szeretném így az éjszakát átélni,
Pirkadó hajnalon teveled ébredni.
Imáimba foglalni úgy a nevedet,
Örökké lelkemen viselhessem énedet.
Oly jó volna benne, az éjjeledbe lenni,
Ott az álmot valóságba vinni.
Elaltatni azt a sóvárgó vágyat,
Ó drága asszony, vessél nekem ágyat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése