Haladok, megyek, lépkedek,
Majd magam köré nézek.
Embereket látok itt, ott,
Magukkal cipelve bújukat, a bánatot.
Mert mindnyájunkat megérinthet,
Arcunkon ülve szenvedtet.
Nem csillan a szem, az matt,
Fagya fedi le, léleké a bánata miatt.
Tolerancia az több kellene,
Emberibb, ahogy érne.
Okozzák a rossz kedvünket,
Ragály ez, mit ember a másikra vet.
Olyan lehúzó az, ott érzéseiben,
Folyton rajta a lelken.
Bánatba megy, úgy rombol,
Érinti érzését, mi emberébe tombol.
Érintés kellene, több szeretet,
Ami lelket nem szenvedtet.
Talán több ölelés, kézfogás,
Egymásba vetett bizalom, rajongás.
Utunkon úgy menjünk érintsünk,
Adjuk, ott kezeket nyújtsunk.
Lesz, ki elfordul, néz majd vissza,
De a szeme, ha csillan, érinti vigasza.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése