Hasad a hajnala, zengő madár dalba,
Ébredhetünk egy újabb nappalba.
Kel a nap megérint, így ér el,
Reggelén bennünket azúros fényével.
Rá szórja tájára, harmatos fűszálra,
Fákra, a virágra.
Világára, édesem orcájára rája,
Az asszonyra, ki kertemnek rózsája.
Elbűvöl engem bársony szirmával,
Lelkének, érintő jóságával.
Parfümének illata, átjön az éteren.
Magával ragad visz, fénylő reggelen.
Csodálom szemeit, benne az életet,
Pillantásaiba bele vetet hitet.
Éledő tekintetét,
Szeretetét neki, ahogy nyújtja kezét.
Érintések éltetik, aztán az érzelmet,
Ezt szeretném, így élni életet.
Napokat újakat, benne a fényét,
Az asszonyt, ki énrám áldozza életét.
Hasad a hajnal, madárdal veri fel,
Öröm ébredni benne az édessel.
Ellenni aztán, vele nappalában,
Fonódjon kéz ottan, érintően abban.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése