Órák múlásába, felhők vonulnak,
Cseppjeik a földre hullanak.
Meg csurrannak patakba jutva,
Feldagadva aztán, már siet csobogva.
Anyához érinti benne medrébe,
Bele viszi azt az ölelésébe.
Folyó a patak össze fonódnak,
Megy forgásába, lágy táncot ropnak.
Az életnek játéka örökös körforgás,
Haza érnek van fogadtatás.
Részévé válnak a tengernek,
Páraként újra majd, útra kelhetnek.
Felhőbe utazva, ott esővé válnak,
Utazok én is, ez része a vágynak.
Kihátrálni belőle nem lehet,
Aztán neki már, a sodrása repíthet.
Asszonyomnak az elébe hullat,
Neki rá a vállára borultat.
Bálványozni lehessen azután,
Dallamot pengetni, lelkeknek húrján.
Érintése neki szíveinkhez szóljon,
Tengerárként magával sodorjon.
Örök körforgássá váljon azután,
Utazva lehessünk, sorsunknak hátán.
Vigyen örökösen, de kíméletesen,
Csónakot futtatva, értünk legyen.
Céljainkért, teljen életünk,
Gyökereibe, burjánozhasson sarjunk.
Haza érünk, mi is érjük tengerünket,
Érintve a már ott lévő lelkeket.
Örökös ez, körforgása életünknek,
Menni kell, helyünkre újak születnek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése