Kelni kék, felvette bíborát az ég,
Vagy mégse még.
Maradni kéne egy csipetkét,
Reggelbe érezni testednek melegét.
Vonaglását látni, hiszen ébredsz,
Nézni szemeid, ahogy révedsz.
Mert hol össze ér a tekintet,
Éledő mosolyába, egy új napot éltet.
Még egy ölelés, seppegve még,
Imába foglallak, gyönyörűség.
Mondom Istenhez fohászomat,
Hidalja át életünket, napjaink alatt.
Azután kelek én, érted, magamért,
Mit tőled kapok az életért.
Céljainkért, mit együtt álmodunk,
Hiszen ott rejlik, felsrófolt vágyunk.
Így együtt kiötlött, célokat éltetek,
Azúros ég alatt veled lehetek.
Haladunk, hiszen sorsunk közös,
Akkor is, ha napunkba utunk rögös.
De a pírt, hajnala vigye fényébe,
Úgy érjen bele az estébe.
Ezüstjét, mit rá tettek a csillagok,
Hozzák bíborába, reggelbe hajnalok.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése