Kopogó léptek, ó az a sóvárgás,
Nekem örökös szorongás.
Vágyakozás, ami érintő,
Érzésbe hatol, ettől mégis éltető.
Kopog dacol, lépted a csenddel,
Lényege ez, örökös, érkezel.
Szenvedélyben éled azután,
Kéne mondanom is, valamit talán.
Némasága sorvaszt el szavakat,
Vagy netán ráhat a pillanat.
Hiszen az magával ragad,
Érzésébe visz, mi folyóvá dagad.
Hulláma neki érint, hisz sodor,
Lelkeket ér ami összeforr.
Sorsunk lesz árja ezután,
Csónakunkat viszi, siklatja hátán.
Így ott fény érint, telíti napját,
Hit kovácsolja akaratát.
Benne van acélja,
Töretlené teszi, érintheti azt célja.
Szenvedély, léptek érző rajongás,
Egy életre szóló vágyakozás.
Benne van az epekedés,
Érintőn, mégis ettől lehet mesés.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése