Ülök egy bárban, de nem magányban,
Bene vagy te is a kábulatban.
Lebegő képen,
Benne emlékben, érintesz ó de édesen.
Hova jutottam, van részem a búban,
Vigaszomat keresem a borban.
Kábulat ez is emléket altat,
Ébredek de fájón, aztán gyötör a tudat.
Átjön a dalban, mert megérint abban,
Benne van az a rezgő húrokban.
Szívet érint az életről regél,
Benne emlékeivel, lényed örökösen él.
Ülök a bár széken, fejem támasztom,
Hiába keresem italba vigaszom.
Fájó a kábulat,
Súlya van, itt vagyok én nyomása alatt.
Néha aztán érint, elragad az őrület,
Röpke időre magával vihet.
Megérint éjében, jöhet pillangó,
Homályába megy, majd marad a tangó.
Marad a bár, a pohár, meg az ital,
A zene, a fájón érintő dallal.
Lehúzó életem az reménytelen,
Imádottam érint, de éledő emlékeken.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése