Megfogadtam ezután más leszek,
Ehhez azért annyit teszek.
Téged azért mindég imádtalak,
Ahogy voltál, a szeszélyeddel faltalak.
Mert perce, voltak azért percek,
Amik veled pereghettek.
Azok élesztették a meleget,
Dobbantatták, tűzbe hozták szívemet.
Aztán már volt, fagyosan jöttél,
Jaj ilyenkor télbe vittél.
Csüggedésem még jegelted,
Hídba vitted, életemet dermeszteted.
Azért voltál, jöttél váltakozva,
Meleget, hideget hozva.
Majd lassan elérhetetlen lettél,
Fénylőn csak, olyan hidegbe mentél.
Ott fent üstökösként száguldoztál,
Bele fagyba burkolóztál.
Tőlem egyre távolabb kerültél,
Persze szívembe azért kérdés lettél.
Mert bele húztad azt a rovátkát,
Érzem a szerelem átkát.
Megfogadtam majd más leszek,
Oly fájón bolond a szív, hisz szeretlek.
Már nem tudom, akarjak, én halok,
Szerelmet érintő poklok.
Most élem át a kínok, kínját,
Életemnek fagyba menő, dúló poklát.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése