Mennyit átéltünk, még mindég vagyunk,
Nemzetnek azért maradtunk.
Százötven évre nyakunkra ült a török,
Hála Istennek, nem maradhatott, mégse örök.
Együtt győztünk, de maradtak az osztrákok,
Úgy éltek itt mint jó sógorok.
Az áldottak jól érezhették magukat,
Mert voltak szabadságharcot győzött az akarat.
Így ránk telepedhettek, ők is egy kicsikét,
Bele vittek, zavartuk velük a világ békét.
Döntöttek, a szenvedők mi lettünk,
Ez országunkba került, azt osztották köröttünk.
Aztán az urak megint világot robbantottak,
Amit újra osztottak, ide is belesodortak.
Egy kicsit így jutott szovjet akaratból,
Szabadságharc, majd okultunk szocializmusból.
Ebbe bele untunk, ó már más szelek fújtak,
Új urak lettek, új világ trendet akartak.
Így lehetünk most az unióban,
Döntést, most sem mi hozhatunk a sorsunkban.
Ők sorvasztanának, békén nem hagynak,
Migránssal házasítanának.
Kitalálják teszik, hatalmuk van az életen,
Isten verje őket, hagynák a békét, a nemzeten.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése