Vers. Szeretem a telet.

                                          Szeretem a telet.
                                          Szeretem a telet, fehéren havasan,
                                          Telhessen napjában zajosan.
                                          Legyen benne, sikolya állandó,
                                          Vidámságába menő, fel bánatot oldozó.

                                          Hisz neki játékába, ott a lehetőség,
                                          Mert van benne bőség.
                                          Hegyeknek lejtőjén,
                                          Mennyi élmény az, ha siklásába mén.   

                                          Aztán meg már áradhat neki sikolya,
                                          Ráül arcaikra, emberek mosolya.
                                          Mert ott van az élmény benne,
                                          Repülhet embere, mintha szárnya lenne.

                                          Ó az a suhanás, ott rajta a léceken,
                                          Bele pörög marad emlékeken.
                                          Már azután élteti a telet,     
                                          Vissza hozza mindég, majd az emlékezet.

                                          Ennek véget csak az alkony vethet,
                                          Nincsen benne a fáradság érzet.
                                          Kellemes marad ahogy véget ért,
                                          Áhítozik az ember, még sok ilyen napért.

                                          Szeretem a telet, fehéren havasan,
                                          Napsütésen szikrázásában.
                                          Ahogyan az ott, megfesti a táját,
                                          Dunnája alatt tavaszt vár, álmodva álmát.
                                          Szerző:: FM.      

Vers, egy angyalhoz. Ha érint az érzelem.

                                          Ha érint az érzelem.
                                          Ha érint az érzelem, nem kétkedem,
                                          Nincsen sohase kételyem.
                                          Vágyam az, ami felemel,
                                          Ajtót nyit, így lehetek veled az édessel.

                                          Szemeid játékán, ott az a pillanat,
                                          Amit csak egy nő adhat.
                                          Az meg máris a vágyat gerjeszti,
                                          Így lehet, hogy az ember a fejét elveszti.

                                          Ó az a kábulat, bár sohase múlhatna,
                                          Ha a tűz a szívbe örökké lángolna.
                                          Bevállalnám poklát a pokloknak,
                                          Kapjam csókjait, annak az asszonynak.

                                          A szenvedély maradjon, ne múljon,
                                          Érjen a tüze lángolón.
                                          Úgyis ha érte a poklot járhatom,
                                          Bűnhődjek, ha keblén fejem tarthatom.

                                          Akarom azt a meghitt perceket,
                                          Ott a gyertyát a fényeket.
                                          Azt a kis szobát, benne a csendet,
                                          Tégedet az asszonyt, a nagyon édeset.

                                          Érinthessen az érzelem, te veled,
                                          Mert akarom az érintésedet.
                                          Ördögként angyalin, érintse életem,
                                          A poklot is vállalom, lehessél én velem.
                                          Szerző: FM.

Szójáték versbe. Ügyvédnek érveltek.

                                        Ügyvédnek érveltek,.
                                        Ügyvédnek érveltek, kérdések jöhetnek,
                                        híresek kedvesek, ezeknek fizettek.
                                        Nevesek védenek,
                                        pereltek, kitűznek, idéznek mentek.
                                        Jelentek, érkeztek kérdeznek védenek,
                                        feleltek, döbbenek.
                                        Vétkeztetek, erszények telnek tejeltek,
                                        döntöttek, büntetnek.
                                        Ezek vesztesek, bűnhődnek szegények,
                                        győztesek örülnek.
                                        Nyerhettek, veszthettek ügyvédek keresnek,
                                        belétek kevernek beszéltek.
                                        Neveznek vétkesnek, menthetnek,
                                        ítészek ítélnek, csörögnek pénzek cserélődnek.
                                        Szegényedtek, pénztelenek lesztek,
                                        kellenek ezek lefejnek, zsigerelnek tönkrementek.
                                        Szerző: FM.

Vers, az édeshez. A képen a feleségem van. Tőnődök.

                                         Tűnődök.
                                         Tűnődök, nézlek téged a képeket,
                                         Az idő mi feletted eljárt, az élet.
                                         Szemeden nem ül kételye,
                                         Életednek rajta, ott van szenvedélye.

                                         Mosolya az maradt az arcodon,
                                         Eltakarja  a szenvedést azon.
                                         Mert élteti a szépeket,
                                         Az veled van, hiszen kiemel tégedet.

                                         Elnézem neked az őszülő hajadat,
                                         Változott másabb lett az alkat.
                                         Lefedi a fiatalságot,
                                         Visszajáró az, mert élteti a tudatot.

                                         Ahogy volt, ott benne van abban,
                                         Az emléken él, lankadatlan.
                                         Édes, csak az alkat formálódott,
                                         Az idő múlót el, ami ránk rakodott.

                                         Mennyi nyár, ami érintet minket,
                                         Azután mind után ősz lett.
                                         Mert ilyen az élet,
                                         Rakta ránk, hiszen tette a hegeket.

                                         Nézem a képet, fedi a múló idő,
                                         Szép az attól, hogy őszülő.
                                         Érintesz megfogott, tükrözi a lélek,
                                         Az egészség a lényeg, érinthesselek.
                                         Szerző: FM.

Vers, egy asszonyhoz. Estéjébe álma.

            Estéjébe álma.
            Estéjébe álma, nem szenderül,
            Szememen rajta nem terül.
            Merengek, arcodat keresem,
            Össze áll a kép, velem vagy kedvesem.

            Mert vallatom, emléke hoz szépet,
            Már visz a szárnyaló képzelet.
            Eltűnődök én egy angyalon,
            Rajta az fagyosan telepszik vágyamon.

            Mámora jegelt, tűnő az kánfór,
            Néha úgy érzem érinti Ámor.
            Nyilán peng, rajta a húrja,
            De neked szívedet, el sohasem találja.

            Hideg csillogásban, van szikrázása,
            Rajta van parazsán a hamvadása.
            Tüze nem lángol, nem éled,
            Múló a szeretet, én mégis halok érted.

            Érintenek esték, éjszakák is jönnek,
            Ágyat vetnek ők a gyötrődésnek.
            Ébresztik benne a vágyamat,
            Éltetve tégedet, nem hagynak nyugtomat.

            Így telnek estéim, nem érhet az álom,
            Én mégis a reggelt, a hajnalt várom.
            Annak a bíboros csillogását,
            Benne egy asszonynak, érintő káprázatát.
            Szerző: FM,

Vers. Az ember halad.

                                       Az ember halad.
                                       Az ember halad, néha megtorpan,
                                       Le a földre huppan.
                                       Keresve kiutat, aztán talpra áll,
                                       Az úton haladva a szerencse rátalál.

                                       Lenyugvó léleknek bánata elhever,
                                       A lélek, terül mint a tenger.
                                       Tágul van neki, vonzata,
                                       Hulláma tornyosul, ha érheti bánata.

                                       Aztán múlik az, újra csendesedik,
                                       Ha az öröm felül kerekedik.
                                       Már másként tükröződhet,
                                       Ha fénye az életnek, rá telepedhet.

                                       Mint a köd tova, úgy tűnik a bánat,
                                       Szemen a könnye ha nem áradhat.
                                       Ha azt homály nem takarja,
                                       Örömébe aztán, az embert felkarolja.

                                       De jó is lenne, ha ez maradhatna,
                                       A lélek sosem háborogna.
                                       Telnének, jönnének új napok,
                                       Nem verődhetnének, soha hullámok.

                                       Mert az ember mozgásba van halad,
                                       Sok a kacat, mibe bele szalad.
                                       Kreált az, rossz akarattal,
                                       Csinálják direkt, romboló szándékkal.
                                       Szerző: FM.

Vers, az elmúlásról. Mert érintett lelked.

                                               Mert érintett lelked.
                                               Mert érintett lelked, emléked keresem,
                                               Mosolyodat szívembe ültettem.
                                               Bele szólt a végzet, neki élet kellett,
                                               Kegyetlenségéért, hullatom könnyemet.

                                               Szívembe váj ilyenkor össze szorul,
                                               Ha a harang meg így kondul.
                                               Elmúlást jelez, bele az időbe mondja,
                                               Kongásába, csendít gyászosan hangja.

                                               Borzongok ettől, magamba fordulok,
                                               Vágyaim között össze roskadok.
                                               Áhított éned, így marad velem,
                                               Emlékembe őrzőm a neved kedvesem.

                                               Lelkem patakjában, életem csordogál,
                                               Tündérrózsaként, benne maradtál.
                                               Így lehetsz te csak énvelem,
                                               Ez nem múló, éled hisz örök a szeretet.

                                               Nem hal az el, éled köti lelkeinket,
                                               Buzgárként jön, érint emlékeket.
                                               Ilyenkor össze áll, a képe énnekem,
                                               Múltamba idézek, így itt vagy énvelem.

                                               Játéka sorsunknak, olyan kegyetlen,
                                               Árnyként hagyja szíveinkben.
                                               Méltósága neki felül kerekedik,
                                               Emlékébe feléledve, soha el nem múlik.
                                               Szerző: FM.