Elérkeztem az estémben, alkonyomat járom,
Nem tudhatom, velem mit akar a sorsom.
Rejteget biztosan részemre még szépet,
Életemnek díszletéből, vonultathat képet.
Felkészülök az elmúlásra, én leltárt készítek,
Maradhassanak szívemben a szép emlékek.
Legyenek azok énvelem, őket átélhessem,
Szívem mélyén tárolva mindég idézhessem.
Élhessenek a szép napok amit kaptam tőled,
Bánatot oszlattál, azt mosolyoddal fedted.
Nevedet beírtad a sorsomnak könyvébe,
Úgy vésődött nekem bele örökre szívembe.
Szeretet éltet édesem, így az örök időt állót,
Bízva, bízok az idővel soha el nem múlót.
Maradjon az, érinthessen, tüze legyen benne,
Mert ha ez nem így lenne, a lélek szenvedne.
Az éjelem is rólad szól, mert lefeded álmom,
Ha küzdeni kell is érte, azt én sose bánom.
Egy életen át maradhasson, a sírig kísérjen,
Vagy még azon is túl, ott is te legyél az éden.
Elszámolok lassan, már az imádott sorssal,
Megcsinálom a számvetést magammal.
Ami szép volt életemben értelmet kapjon,
Azután emléke, ha érint, a lelkemre hasson.
Elérkeztem az estémben, alkonyomat járom,
Amit megértem időt mindenkinek kívánom.
Békességben teljen, állom ne kerülje,
Akaratán legyen neki, azt mindég serkentje.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése