Levegő érint végtelent, fedi a földjét,
Játékát viszi rá, hisz ő van az életért.
Langyos szellőként simogatóan hat,
Mozgásban van, sohasem nyugodhat.
Feszültséget hord, felborzolja magát,
Sebességbe megy át, élteti viharát.
Tájain éli ki az minden szeszélyét,
Tombolása után, adja csendességét.
Lenyugszik hisz a földön életet éltet,
Így lehetséges, hogy lefedheti élet.
Burjánzik gyökérként, embert testesít,
Más formájában is, ő élteti lényeit.
Miden élő szusszant, tágítja tüdejét,
Ha fogy a levegő, szorítja légcsövét.
Hiába van belőle, véges mindenkinek,
Utak fogynak, végződnek ösvények.
Véget úgy érnek, fogy a szusz lassan,
Aztán már a lény magába roggyan.
Az élet tovaszáll, testet hagy a lélek,
Elfogy a levegő, így fogynak életek.
Megy az egyik, helyette másik jöhet,
Őrök körforgás ez, de marad az élet.
Elérjük mind, az utunknak végét,
Alélunk, léghiány oltja a szívünk tüzét.
Szerző: FM.
Köszönöm . Nagyon szép ...." Elérjük mind, az utunknak végét
VálaszTörlésElélünk, léghiány oltja a szívünk tüzét .
Köszönöm szépen Zsuzsanna.
VálaszTörlés