Alkonya már életemnek, ahol most járhatok,
Lassítom a lépteimet kicsit meg, meg állok.
Elmélázok a világon, milyen szép tud lenni,
Nehéz abba mégis néha, embernek maradni.
Ráhúzzuk a kapzsiságot, azzal fedünk álmot,
Nem éltetett pedig az még soha valóságot.
Hazugság az életünk, a világ ellen tüntetünk,
Az gazdagságot halmoz, jobb legyen életünk.
Sok szépet halmozva, az mindég adja magát,
Élhetővé teszi minden kicsi zugát.
Gazdagsága pazar, mindenben bővelkedik,
Vannak akik ezt mindet maguknak képzelik.
Fölözik a gazdagságot, még okolják a világot,
Pedig az embernek nem nagyon árthatott.
Szépségével fedd le minden rosszat,
Feledésbe merülhet éhség, a rossz a bánat.
Életet színez, hiszen oly gazdag színskálája,
Széthullott lelkeknek lehet az gyógyírja.
Sokszor elmerengek, hogy lehet így élni,
Mért kell az embernek a földön szenvedni.
Tetteinket fedjük mink, keserű hazugsággal,
Előadjuk azt cinikus mosolygással.
Alkonya életemnek, az ahol már járok,
Eltűnődök én, kellenek e, azok a hazugságok.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése