Vers a kedveshez. Mert érint engem.

            
                                               Mert érint engem.
                                               Mert érint engem a képzelet,
                                               Az álmomnak a része lett.
                                               De mert te is ott lehetsz,
                                               Így boldogságba éltethetsz.

                                               Vágynak szárnyán repülhetek,
                                               Az álmodban így lehetek.
                                               Ott leszek én teveled,
                                               Édes foghatom a két kezed.

                                               Az érintések mindég szépek,
                                               Ha egy angyaltól jöhetnek.
                                               Mert te az vagy énnekem,
                                               Ottan bálványozlak édesem.

                                               Fent csillagok közt fény leszel,
                                               Ezüstöddel színezel.
                                               Viszel káprázatába bele,
                                               Neki rólunk szólhat az éjjele.

                                               A lelkek tébolyodott játékáról,
                                               Szívek találkozásáról.
                                               Na meg az érintő fényről,
                                               Az éjszakába vitt gyönyörről.

                                               A képzeletem a szárnyára vett,
                                               Át az álomba repíttet.
                                               Megfogtak ottan a szemek,
                                               Egy asszony rabja, így lehetek.
                                               Szerző: FM.

                                              

Vers. Ez a történet. Az eset Dombiratoson, az író Tóth Béla bácsi apjával történt.

                                              Ez a történet.
                                              Ez a történet ottan, meg úgy eshetett,
                                              A faluba lókupec érkezett.
                                              Így a Béla bácsi neve is felmerült,
                                              Mert hát ló az, éppen ő nála is került.

                                              Meg látogatták, hisz lovat akartak,
                                              Ők még épp früstöknél tartottak.
                                              Jöjjön létre az üzlet, traktálták,
                                              Így a kupeceknek a reggelit kínálták.

                                              Közbe Béla bácsi adta alájuk a lovat,
                                              Essen nekik még jobban a falat.
                                              Még a finomságokat szervírozták,
                                              Közbe a kenyeret körbe karéjozták.

                                              Atyám fiaikat, miután megetették,
                                              Közbe a lóról is szó essék.
                                              Béla bá, vázolta van ló fehér, fekete,
                                              Majd evés után őket a színhez vezette.

                                              Asztalosként, ő így volt gyászkocsis,
                                              Tényleg akadt ott, egy jó pár ló is.
                                              Szent Mihály lovai felsorakoztatva,
                                              No, mentek a kupecek, kifelé hátrálva.

                                              Őket a faluba aztán, soha nem látták,
                                              Ha szóba került, meg mosolyogták.
                                              Híre ment neki beszélték,
                                              Ez igaz volt, hiszen emberek regélték.
                                              Szerző: FM

Vers. Rosszul telő éjjelem.

                                        
                                         Rosszul telő éjjelem.
                                         Rosszul telő éjjelem, lehúzód az életem,
                                         Ó de rosszul ébredtem.
                                         Nyűg van rajtam, rám tapad,
                                         Mert hagytad, a reggelemet rontottad.

                                        Belehoztad maradott ő a nappalomba,
                                        Most nem visz ő bele csodákba.
                                        Hiszen le vagyok lombozódva,
                                        Léte porcokat ér, fájdalom ez sajogva.

                                        Mert állapot, nem biztos, hogy akarom,
                                        Lehúzva élhetem át a nappalom.
                                        Dolgomat csinálnám, fognám a tálat,
                                        Pattogásba megy, leesik velem a bánat.

                                        Körülöttem minden olyan frissnek tűnik,
                                        Ahogy fognám kezemből kicsúszik.
                                        Nem volna baj, de az formálódott,
                                        Hiszen a földre érve tört, alakot váltott.

                                        Minden oly felfrissült, csak én bénázok,
                                        Talán hagyom, semmihez sem nyúlók.
                                        Jobban járnék, ha én is váltanék,
                                        Felfrissülésének talaján ó ha rajta járnék.

                                        Ezért tenni kéne, egy jó nagyot hunyok,
                                        Tinektek, legyen szép a múló napotok.
                                        Maradjon éppen, amit érintetek,
                                        Fitt leszek én is aztán, miután ébredek.
                                        Szerző: FM.

Vers. Most lapozom a telefont.

                                                   Most lapozom a telefont.
                                                   Most lapozom a telefont, az okosat.
                                                   Hangolom fülemhez a dalokat.
                                                   Érinthetnek, most már átjönnek,
                                                   Nappalomba benne ők derűt éltetnek.

                                                   Aztán vált az, egy kattanás hívás ez,
                                                   Hallom a hangodat, édes érinthetsz.
                                                   Szóözön zúdul én, hallgatlak,
                                                   Oly jó érzés, hisz érinthetnek szavak.

                                                   Éltetsz engemet, így velem lehetsz,
                                                   Körülöttem nem él csak a nesz.
                                                   Csend fedd le, hallgatom szavadat,
                                                   Akarom azt, ha vagy éled az akarat.

                                                   Már utána ő, hajszol bele a vágyba,
                                                   Visz engemet az ámulatába.
                                                   Így lehet most itt egy tünemény,
                                                   Kinek hangját hallani, Isteni élmény.

                                                   Beszéljél csak édesem én, imádlak,
                                                   Érintsenek a szavak, a búgóak.
                                                   Tedd széppé a napomat,
                                                   Mesélj csak, érinthessen az okozat,

                                                   Bár maradna, hallhassam a hangot,
                                                   Megint egy kattanás, ami szakított.
                                                   De szép marad a napom,
                                                   Szólott hozzám, feldobta angyalom.
                                                   Szerző: FM.

Vers. Most még a tél rakja díszét.

                                         Most még a tél rakja díszét.
                                         Most még a tél rakja díszét fagyából,
                                         Azt rá viszi tájára csillámból.
                                         Nekem a tavasz dereng a távolban,
                                         Bele élem magamat az orgona illatban.

                                         Oda hol rügy pattan, pirkad a kikelet,
                                         Ott madárdal tölthet reggeleket.
                                         Ahol szellő érinthet lágyságával,
                                         Szívet fedd le az éjjele a virág illatával.

                                         Szeretem a zsongást, nézni a díszeket,
                                         Virág felett látni szárnyaló lepkéket.
                                         Bele viszik a térbe a játékukat,
                                         Szikszakban járják ők legében útjukat.

                                         Imádom a tavaszt, nyárfák susogását,
                                         Ezüstös leveleiknek a csillogását.
                                         Lombjaik között madarat kémlelni,
                                         Látni fészken ülve, őket fiókát költeni.

                                         Nem tehetek róla, vágyom a tavaszt,
                                         Szívemben is új rügyet fakaszt.
                                         Újra tüzet éleszt, így az élni késztet,
                                         Hiszen a színeivel van díszítve az élet.

                                         Varázs ez igazi visz ő, elragad engem,
                                         Szárnyaltatja jövőjébe a képzetem.
                                         Abba, amitől mindég lehet várni,
                                         Imádságot lehet érte, fohászába vinni.
                                         Szerző: FM.

Vers. Ledöbbentett engem.

                                                      Ledöbbentett engem.
                                                      Ledöbbentett engem zaja a világnak,
                                                      Benne abban ártatlanok halnak.
                                                      Hova is vezethet játéka uraknak,
                                                      Csak úgy simán itten életek hullanak.

                                                      Csupán azért, mert valakik akarják,
                                                      Világunkat migránssal formáznák.
                                                      Nem lenne ez baj, de a pénzről szól,
                                                      Amin közbe rajta, viszály is tombol.

                                                      Ha a pénz érdek, mehet az a vérbe,
                                                      Nem számít, kerüljön életbe.
                                                      Játékuk nekik, megy oda vissza,
                                                      Minek levét mindég, ártatlan issza.

                                                      Vagy az rosszkor, van rossz helyen,
                                                      De hát élni, miért ne lehessen.
                                                      Nem kellene azt a halállal érinteni,
                                                      Emberi sorsot, mért kell vele átíratni.

                                                      Habár az zsongásba viheti a lelket,
                                                      Vele azután tépetni lehet az ideget.
                                                      Hisz hol érint, éppen jót rombol,
                                                      Ami azután már a gyászaiba torkol.

                                                      Emberi észt, ez a tudatot borzolja,
                                                      Mondják közbe készítenek rája,
                                                      Szajkózásba megy, tudatába viszik,
                                                      Ha megtörténik, a porát jó felverik.

                                                      Hangoztassák népeiket megvédik,
                                                      De a halálosztón írás nem fénylik.
                                                      Mint import ő, árnyként van,
                                                      Éledése, életeket küldhet halálában.
                                                      Szerző: FM.

Vers kedvesemhez. Elvarázsol engem.

                                           Elvarázsol engem.
                                           Elvarázsol engem a szemednek a fénye,
                                           Átjön azon a lelkednek a lénye.
                                           Fény érint egy csillag által,
                                           Ami betölti mindég a szívemet vággyal.

                                           Lefedi az életemet, akarom azt a fényt,
                                           Napjaimba hozza bele a reményt.
                                           Boldogság nekem, ha te velem vagy,
                                           Jókedvem az, így el sohasem nem hagy.

                                           Veled lehetek, egy édes tüneménnyel,
                                           Aki érint engem mindég a fényével.
                                           Színesíted életemet, te azt átfested,
                                           Úgy rakod a színeidet, szívem érinted.

                                           Nappal telik aztán, benne csendjében,
                                           Derűje érinti, marad a kedven.
                                           Érezlek tégedet, itt vagy énvelem,
                                           Ettől életem minden percét kedvelem.

                                           Vágyom a fény lágyságát, én az éltetőt,
                                           Az átjövő szeretetet, a mindég érintőt.
                                           Akarlak én tégedet, tetőtől talpig,
                                           A sírom még lezáródik addig a percig.

                                           Szemeidet imádom hisz, azok beszélnek,
                                           Akkor is ha rabja maradok ennek.
                                           Ha fénye nem érint, érzem sorvadok,
                                           Veled szépek hidd, már csak a nappalok.
                                           Szerző: FM.

Vers. Kötözgeti a sors.

                                             Kötözgeti a sors.
                                             Kötözgeti a sors csomóját, a Gordiuszit,
                                             Bele hozza életünkbe a gubancait.
                                             Élteti őt benne napjainkban,
                                             Bogozgassuk ki azt, állandóan abban.

                                             Nagy Sándor azt meg úgy oldotta,
                                             A szekérből az eresztékszeget kihúzta.
                                             Neki a csomó oldódott,
                                             Rege szól róla, aztán világot hódított.

                                             Oldanám azt én is, ej de kibogoznám,
                                             Azt a gubancából ha kiszálazhatnám.
                                             Világot mégsem hódítanék,
                                             A sorsokkal azért, minddel lepaktálnék.

                                             Rábírnám őket, tegyék széppé az életet,
                                             Hagyják ki a napból a szenvedéseket.
                                             Teljenek, úgy maradjanak csendesek,
                                             Világnak zajától, ők legyenek mentesek.

                                             Legyen ott csend, nesz azért hallatszón,
                                             Madarak torkából ottan dal szóljon.
                                             Szellő árasszon illatot tavasziasat,
                                             Égiek áldják a napot, a boldogságosat.

                                             Oldanám a csomót ó ha megtehetném,
                                             Szegénységét, azt is eltemetném.
                                             Nem lenne indulat, rosszat sose tenne,
                                             Élete úgy telne, ott boldog ember lenne.
                                             Szerző: FM.

Vers. Itt a falon vagy.

                                          

                                             Itt a falon vagy.
                                             Itt a falon vagy te végtelen,
                                             Időbe vitt képeken.
                                             Árulkodnak énnekem,
                                             Múltam hozzák elébem.

                                             Hozzák ők azt traktálják,
                                             Mostan szét bontogatják.
                                             Láthatom azt fakultan,
                                             Mégis élőn, hogy ott van.

                                             Meg maradt az érintetlen,
                                             Valósága a végtelen.
                                             Tükrözi vissza magát,
                                             Az élteti így a dédmamát.

                                             Itt képen van ő elegánsan,
                                             Arcán látszik boldogan.
                                             Hiszen rajta ül a mosolya,
                                             Ott a boldogságának pírja.

                                             Elnézem most a képeket,
                                             Az időbe veszett végzetet.
                                             Csodálkozok neki bajszán,
                                             A tatám, vele vagyok aztán.

                                             Neki oda képzelem pipáját,
                                             Ahogy érintette száját.
                                             Tekintélyt varázsolt neki,
                                             Hisz életösztönt tükröz ki.

                                             Tele van az szenvedéllyel,
                                             Megvívódott életével.
                                             Nyugodtság sugárzik rajta,
                                             Ő azt a napjaiba bele hozta.

                                             Most a falon lévő képeken,
                                             Érint meg a végtelen.
                                             Hisz elragadott engemet,
                                             Az, múltba vitte a képzetet.
                                             Szerző: FM.

Vers kedvesemhez, Csillám vagy te.

                                            Csillám vagy te.
                                            Csillám vagy te, hófehér,
                                            Kezem az arcodhoz ér.
                                            Bár ölellek én tégedet,
                                            Tépkedjed csak szívemet.

                                            Éleszd fel a vágyainkat,
                                            Fényébe vigyed álmomat.
                                            Érintsél meg hópiheként,
                                            Csillogó fehér angyalként.

                                            Legyél velem érinthessél,
                                            Állandóan kísérthessél.
                                            Varázsolj el engemet,
                                            Vidd szikrájába fényedet.

                                            Szívemet hagy érinthesse,
                                            Annak tüzét serkenthesse.
                                            Vigye át a szeretetet,
                                            Bele szívedbe, az érzetet.

                                            Érezhesd azt, én imádlak,
                                            Hagyjad, neked hódoljak.
                                            Bókoljak a napjaidban,
                                            Hiszen, csillám vagy abban.

                                            Angyalom vagy hófehér,
                                            Tisztaságod égbe ér.
                                            Csillogjál csak énekem,
                                            Tedd te széppé, az életem.
                                            Szerző: FM.

Vers kedvesemhez. Mert, hogy jöttél.

                                                  Mert, hogy jöttél.
                                                  Mert, hogy jöttél te engemet érintettél,
                                                  Szívet értél bele telepedtél.
                                                  Képet tetováltál, bele gravíroztad,
                                                  Egy életre abba énedet benne hagytad.

                                                  Így vagy velem, áldott nappalomban,
                                                  Hisz helyed van teneked azokban.
                                                  Reményt éltetsz, küzdelmes életben,
                                                  Sors kötődik össze bánatba, örömben.

                                                  Mert egy életúton érint mind a kettő,
                                                  Szükséges mindég, a kéz az érintő.
                                                  Mert vagy érintesz te engemet,
                                                  Derűjébe viszed, mindég a kedvemet.

                                                  Mennyivel könnyebb, hogyha érintesz,
                                                  Kezed foghatom, életembe lehetsz.
                                                  Osztódik a gond, a terhe könnyül,
                                                  Hiszen bele abba szeretetünk vegyül.

                                                  Érintsél meg engem mindég angyalként,
                                                  Legyél életembe benne tüneményként.
                                                  Így legyen ez, éltessen téged az Isten,
                                                  Végzetéig a lelkem, az teveled lehessen.

                                                  Mert, hogy jöttél te érinted az énemet,
                                                  Lefedted fényeddel az életemet.
                                                  Együtt  egyengessük a rögös utat,
                                                  Gördítünk akadályt, de találunk kiutat.

                                                  Így sokkal könnyebb, navigálsz engem,
                                                  Helyes úton tartasz ami jó nekem.
                                                  Szívemet érinted ez nyomot hagyott,
                                                  Legyél velem, ha már a sorsom hozott.
                                                  Szerző FM.