Itt a falon vagy te végtelen,
Időbe vitt képeken.
Árulkodnak énnekem,
Múltam hozzák elébem.
Hozzák ők azt traktálják,
Mostan szét bontogatják.
Láthatom azt fakultan,
Mégis élőn, hogy ott van.
Meg maradt az érintetlen,
Valósága a végtelen.
Tükrözi vissza magát,
Az élteti így a dédmamát.
Itt képen van ő elegánsan,
Arcán látszik boldogan.
Hiszen rajta ül a mosolya,
Ott a boldogságának pírja.
Elnézem most a képeket,
Az időbe veszett végzetet.
Csodálkozok neki bajszán,
A tatám, vele vagyok aztán.
Neki oda képzelem pipáját,
Ahogy érintette száját.
Tekintélyt varázsolt neki,
Hisz életösztönt tükröz ki.
Tele van az szenvedéllyel,
Megvívódott életével.
Nyugodtság sugárzik rajta,
Ő azt a napjaiba bele hozta.
Most a falon lévő képeken,
Érint meg a végtelen.
Hisz elragadott engemet,
Az, múltba vitte a képzetet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése