Kötözgeti a sors csomóját, a Gordiuszit,
Bele hozza életünkbe a gubancait.
Élteti őt benne napjainkban,
Bogozgassuk ki azt, állandóan abban.
Nagy Sándor azt meg úgy oldotta,
A szekérből az eresztékszeget kihúzta.
Neki a csomó oldódott,
Rege szól róla, aztán világot hódított.
Oldanám azt én is, ej de kibogoznám,
Azt a gubancából ha kiszálazhatnám.
Világot mégsem hódítanék,
A sorsokkal azért, minddel lepaktálnék.
Rábírnám őket, tegyék széppé az életet,
Hagyják ki a napból a szenvedéseket.
Teljenek, úgy maradjanak csendesek,
Világnak zajától, ők legyenek mentesek.
Legyen ott csend, nesz azért hallatszón,
Madarak torkából ottan dal szóljon.
Szellő árasszon illatot tavasziasat,
Égiek áldják a napot, a boldogságosat.
Oldanám a csomót ó ha megtehetném,
Szegénységét, azt is eltemetném.
Nem lenne indulat, rosszat sose tenne,
Élete úgy telne, ott boldog ember lenne.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése