Mert, hogy jöttél te engemet érintettél,
Szívet értél bele telepedtél.
Képet tetováltál, bele gravíroztad,
Egy életre abba énedet benne hagytad.
Így vagy velem, áldott nappalomban,
Hisz helyed van teneked azokban.
Reményt éltetsz, küzdelmes életben,
Sors kötődik össze bánatba, örömben.
Mert egy életúton érint mind a kettő,
Szükséges mindég, a kéz az érintő.
Mert vagy érintesz te engemet,
Derűjébe viszed, mindég a kedvemet.
Mennyivel könnyebb, hogyha érintesz,
Kezed foghatom, életembe lehetsz.
Osztódik a gond, a terhe könnyül,
Hiszen bele abba szeretetünk vegyül.
Érintsél meg engem mindég angyalként,
Legyél életembe benne tüneményként.
Így legyen ez, éltessen téged az Isten,
Végzetéig a lelkem, az teveled lehessen.
Mert, hogy jöttél te érinted az énemet,
Lefedted fényeddel az életemet.
Együtt egyengessük a rögös utat,
Gördítünk akadályt, de találunk kiutat.
Így sokkal könnyebb, navigálsz engem,
Helyes úton tartasz ami jó nekem.
Szívemet érinted ez nyomot hagyott,
Legyél velem, ha már a sorsom hozott.
Szerző FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése