Ledöbbentett engem zaja a világnak,
Benne abban ártatlanok halnak.
Hova is vezethet játéka uraknak,
Csak úgy simán itten életek hullanak.
Csupán azért, mert valakik akarják,
Világunkat migránssal formáznák.
Nem lenne ez baj, de a pénzről szól,
Amin közbe rajta, viszály is tombol.
Ha a pénz érdek, mehet az a vérbe,
Nem számít, kerüljön életbe.
Játékuk nekik, megy oda vissza,
Minek levét mindég, ártatlan issza.
Vagy az rosszkor, van rossz helyen,
De hát élni, miért ne lehessen.
Nem kellene azt a halállal érinteni,
Emberi sorsot, mért kell vele átíratni.
Habár az zsongásba viheti a lelket,
Vele azután tépetni lehet az ideget.
Hisz hol érint, éppen jót rombol,
Ami azután már a gyászaiba torkol.
Emberi észt, ez a tudatot borzolja,
Mondják közbe készítenek rája,
Szajkózásba megy, tudatába viszik,
Ha megtörténik, a porát jó felverik.
Hangoztassák népeiket megvédik,
De a halálosztón írás nem fénylik.
Mint import ő, árnyként van,
Éledése, életeket küldhet halálában.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése