Pihentem délután, néztem egy filmet,
Rambo-t, de nem ám akár milyet.
A Sylvester Stállone, az amit csinál,
Ők amit művelnek, hát az eszem megáll.
Követni sem tudtam, mentek át a falon,
Raktártárban, semmi se maradt taron.
Ottan mindent a tűz tiport,
Engem a frász járt, azt a golyó záport.
Vívták a harcot, fegyverrel, és kézzel,
Azzal a sok gonosz emberrel.
Akik minden gazságra képesek,
A morc pofát, ahogy ők harcba mentek.
Stállonevel, ők rajta nem babrálhattak,
Hét élete van akár a macskának.
Esik ő is ha kell, de talpra mindég,
Rá ne hullhasson ott, darabokba az ég.
Mert hát szakadt az is, a darabjaira,
Helikoptert hullatott az útra.
Autók repültek, azok is szárnyaltak,
Mire leestek, á már darabokba voltak.
Vér fedte hőseinket, arcukon hordták,
De a harcot, győzelembe hozták.
Hát ez az ember, elnyűhetetlen,
Mert ha ő is ott van, nincsen lehetelten.
Szerző: FM.