Álmodta Emese, turul madár szárnyalt,
Magzatát vezette aki hazát foglalt.
Neki álma aztán beteljesedett,
Ügyek vezér fia Álmos, ki új hazát kereset.
Mutatva az utat turul madár szárnyalt,
Követte hét vezér, Etelközbe leszállt.
A vezérek is megpihentek,
Egységre esküdve, vérszerződést kötöttek.
Pihenten a turul is, újra szárnyra kapott,
Vereckei hágón érték a Kárpátokot.
Új hazába jöttek, selymes füvet értek,
Az is volt, jószágaiknak lett egy életre étek.
A turul se szárnyalt tovább, leszállott,
De hozott egy megvalósult álmot.
Országot, Álmos megvetette lábát,
Azután Árpád éltetett egy újabb dinasztiát.
Taksonyt, a Gézát majd annak fiát,
Szent Istvánt, a Magyarok királyát.
Az Állam alapítót, a legnagyobb Magyart,
Aki összefogta népét, mert országot akart.
Az álomból így lehetett, egy örök valóság,
Ellenség akarta, ármánykodás, válság.
De e nemzet túl élte, élhetett életet,
Átvészelte, a hősei táplálják örökké a hitet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése