Utazunk mert hisz, utasok vagyunk,
Közlik hangszórón amit hallgatunk.
Vágánya a második, vonat érkezik,
Cipelem a pakkot, érkezik lassít fékezik.
Cseréljük a helyet, vannak érkezők,
Vannak tovább menők.
Vagyunk mi is akik rá felszállunk,
Ebből áll az életünk, feszt úton vagyunk.
Lassan aztán, de indul az a vonat,
Jelző mutatja a szabad utat.
Fogynak a térközök, velük állomás,
Elmaradnak ők, változik így a látomás.
Haladunk a célunk felé, oda érkezünk,
Van közbe, mi együtt időzünk.
Marad a szívünkbe benne neki karca,
Indulunk tovább, sorsunknak ez sansza.
Ahol váltó tereli kereke nyekereg,
A vonat ahogy rajta tekereg.
Aztán már ha futhat egyenesbe,
Az emberre nem hat, rá már érzésébe.
Van az, hogy meg kell kapaszkodni,
Ha az ember nem akar borulni.
Tekergése hulláma, ránk hathat,
Ha úgy akarja bizony padlót is fogathat.
Telik az utunk, visz minket vonatunk.
Leszállnak, van akik maradunk.
Örökké lesznek, ők is felszállnak,
Mind célba érünk, ez játéka sorsunknak.
Szerző : FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése