Ha mehetnék, vágyaimon szállnék,
Sohasem haboznék.
Vad hullámok között örökösen,
Éleszteném a parazsat, neked a szíveden.
Élne a szenvedély, fognám a kezedet,
Benne vegyülne sorsomban életed.
Lehetne ez akár örökös kötelék,
Életemben, így már sohasem szenvednék.
Te velem lennél, így lennél az életem,
Mert nincs így magamat kérdezem.
De nem jön rá a válasz,
Így kérdéses marad, nincs benne vigasz.
Ó te kósza álmok, ti tova szállók,
Élnek abba, benne a hóbortok.
A mániája az mi magával ragad,
Fellángoló lángja, azután tűzzé duzzad.
Hajt a vágy, pillangót kergettet velem,
Kérdés marad, hogy el e érem.
Marad így sóvárgás csupán,
Életem érted vágyódok, egy angyal után.
Ha mégis ott lehetnék, szárnyra kelnék,
Azután már nálad álmot érhetnék.
Kérdése aztán nem maradhatna,
Élne a vágy, sóvárgásban álom valósulna.
Szerző FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése