Az ember élete, örökös komédiázás,
Játékában ott van a változás.
Mozgassa az idő, a kép formálódik
Változik a színpad, a kelléke már másik.
Az időt múlassuk, az élet színpadán,
Állandóan ott lehetünk a próbán.
Az élet formázza, csiszolja emberét,
Tudatában építi, meg formázza a léttét.
A sors írja közben a forgató könyvet,
Van, hogy átformázza a részleteket.
Pörög a sínen, úgy érezzük minden,
Neki nem jó van így, alakít a díszleten.
A szerepet másképp kell játszani,
Fényét neki sötétbe kell vinni.
Maszkot kap a bú, az is éledjen,
Lehessen a sikoly, a könnye peregjen.
Így az élet az, mindég változik,
A fénylő napra, pára rakodik.
Ködös a táj, amibe keresgélünk,
A szirten vagyunk, közben zuhanunk.
Színpadon töltjük mi az életünket,
Szerepek közt, érünk díszleteket.
Van egyszerű, ami nagyon szép,
Ott a művi sokban, az ami lelkeket tép.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése