Vers, Úgy tartják mondák.

                                        Úgy tartják.
                                        Úgy tartják a mondák, Zsuzsa napján,
                                        Februárnak majd ezen a táján.
                                        A kis pacsirták, énekükbe viszik,
                                        Ha megszólalnak, akkor tavasz közeledik.

                                        Ideér már lassan majd a kikelet,
                                        Győzködi a telet.
                                        Nem fér az már ide, fogy ereje annak,
                                        Adja a helyét át, a mese szép tavasznak.

                                        Éledjen a természet, nyitja ki szemeit,
                                        Pattogtatja ki az ágakon rügyeit.
                                        Smaragdját tegye rá a tájára,
                                        Ahol nyílóvirágnak, lepke száll szárára.

                                       Levelei fáknak, majd fészket takarnak,
                                       Otthonukat a kicsi madaraknak.
                                       Fiókákat ringathatnak az ágak,
                                       Fehér virágai között, a lombos akácnak.

                                       Ágai alá, majd csillárként csüngenek,
                                       Gyönyörű tájának a díszei lesznek.
                                       Mennyi a szín ami pompázhat,
                                       Érkező tavaszban, millió virág illatozhat.

                                       Váltja természet, emlék marad a tél,
                                       Szél zenéli a természet él.
                                       Újul mindég, vannak benne szépek,
                                       Színeiben változhat, mások már a képek.
                                       Szerző: FM.