Ébredtem reggel, érintett a hajnal,
Simogatón a lágy napsugárral.
Arannyal az a tájat lefedte,
Egy, egy madár bele a dalát énekelte.
Érzésnek sem rossz így ébredni,
Tegnapját az éjszakába hagyni.
Kelni fel vidáman a hajnalba,
Életerővel telten, benne egy új napba.
Álmot dédelgetve, ott az édeset,
Akaraterővel töltött képzetet.
Bele vinni a napomba,
Az angyalt aki megérint a pillanatba.
Magával ragad ő, ó az káprázat,
Szépségével érint a kárhozat.
Mennyi a kín, ami oly mesés,
Keserűségével, az mégis édeskés.
Utamon kísérsz, a kezedet fogom,
Ha a sors így hozta én is akarom.
Imádom azt, ha ottan lehetsz,
Csillagként fénnyel, estékben érhetsz.
Aztán az éjszaka, egy új napba terel,
Érinthet reggele, a jó kedvével.
Napjaiban neki rójuk az utat,
Ahol te vagy magad, a bódító kábulat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése