Lehúzó érzetek, tőletek szenvedek,
Mert jöttök megérintetek.
Tépkedtek örökkön,
Elleptek, mint a dagálykor érkező vízözön.
Hullámotok csapódik felettem össze,
Mutassátok merre az, a messze.
Én mennék, hová ez kérdés,
Kit érzetem éltetne, vágyak közt édeskés.
Szenvedésbe megy, miért nem értem,
Fáj a szív amivel szerettem.
Az érzés halni készül,
Benne a fájdalomban, lassan össze szűkül.
Így sóvárgásban telepszik a vágy,
Vágyó az érintés ami lágy.
Ami egy angyaltól jönne át,
Aztán törne a gát, szeretet éltetné a napját.
Szeretet szeretnék, te tőled áradót,
A bánatot elragadót.
Ölelést csupán, kapni egy angyaltól,
Nem halni, szabadulni a tépkedő magánytól.
Ó ezek az érzetek, tőlük szenvedek,
Tégedet már soha el nem érlek?
A vágy meg csak zsigerel,
Mennék, hajtanék hozzád, ha lehetne ezerrel.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése