Vers. Tájat ért vihara.

                                        Tájat ért vihara.
                                        Tájat ért vihara, a tavasznak,
                                        Kicsit véget vetett annak.
                                        A tél játszotta így a szerepet,
                                        Ha jött a szél, hát hozta a hideget.

                                        Hozta a havat, havasan esőt,
                                        Időt felbőszülőt.
                                        Az meg csak csinálta a kalibát,
                                        Mert törte derékba, döntötte a fát.

                                        Az elem ilyen, néha felbőszül,
                                        Magából ha kipördül.
                                        Ahol elvonul, ott a siralom,
                                        Nyoma marat, ottan van a rom.

                                        Ó mennyi kárhozat, ez temet,
                                        Amit ért tönkretett.
                                        Végére ér, azután lazul,
                                        Már tovament, a tájra fény zúdul.

                                        Aztán éltet a másik ellem a nap,
                                        Ami siralmas képeket kap.
                                        A természet magára talál,
                                        Élteti a hajtást, csemetéket táplál.

                                        Körforgás ez  örök, élni akarás,
                                        Nem vetheti végét pusztulás.
                                        Alakul, csupán más formát talál,
                                        Így volt, marad még a világ fen áll.
                                        Szerző: FM.