Vágyom a májust, a tavasz fényét,
Szívembe hozza a békét.
A tél fagya az mi kiszorul,
Telítődik a fény, amitől minden megújul.
Virág lepi el, ami feldíszíti a táját.
Az színeibe rakja a világát.
Imádom én a szín árnyalatot,
Benne május estéiben, az orgona illatot.
Nappalában az eget, a felhőtlen kéket,
Ha fény simítóan érhet.
Látni a végtelen tájat meséjében,
Madarakat nézni, fent a magas égben.
Ott lenni lazán, mélázni a pusztán,
A látottakban elmerülni aztán.
A vibráló levegő varázsát átélni,
Közben ott a tájat, dimenzióban nézni.
A csalóka képet, majd idézni újra,
Emlékezni a lebegő tájra.
Imádom a májust neki a szépségét,
Tarisznyáját bontva, mutassa bőségét.
Mert gazdagság ez, benne van az élet,
Hiszen neki minden napja éltet.
Formázgassa mese szép világát,
Adhassa majdan át, a nyárnak stafétáját.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése