Bár lennél te, a tengerem énnékem,
Hullámodra raknám életem.
Vállalva neked szenvedélyedet,
Karjaimban tartva, így személyedet.
Ott lehetnék én, a hullámaidon,
Tündér lehetnél az álmaimon.
Vágynám az éjszakát,
Varázsát, érintéseidnek mozdulatát.
Ó ha élhetném, velem lehetnél,
Parazsából tüzet éltetnél.
Az a láng ha fedhetné az életem,
Nagyobb öröm nem kellene nekem.
Te lehetnél, így magad az angyal,
Repítenél engem a vággyal.
Szállnék én csak érinthesselek,
Hullámaid között, ott fürödhessek.
Ezt szeretném, ott veled lenni,
Tégedet magamhoz ölelni.
Vinni bele, kicsit az őrületét,
Megérinteni, a szerelmednek ízét.
Bár tengerem lehetnél énekem,
Hullámok közt élném életem.
Persze hogy szeretném,
Hullámodat, szabadjára engedném.
Szerző: FM
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése