Nem mondom, nem labilis,
Bolondozik az április.
Akár Oszkár díjat kaphatna,
Ha a bolondság díjazva volna.
Hiszen mindég alakítgat,
Tavaszt, telet váltogat.
Meleg bizserget érzetet,
Aztán hideg levegő cidriztet.
Milyen gátlástalan a szokása,
Embere ruháját váltsa.
Egyik napon gatya tundra,
Aztán válthat át a lenge cuccra.
Hol nyári kell, hol meg téli,
Át az ember ezt így éli.
Az április meg játszik csak,
Keveri, napjaiba farbát is rak.
Az életünknek ez lesz része,
Melegebb lehetne persze.
De ő ezt mindég így szokta,
Néha bolondja van talán rajta.
Viszi az időt a hülyeségbe,
Meleget kever hideggel.
Alakulhat a kettősség,
Ej jobb volna, nap sütéses ég.
Szerző: FM:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése