Vers, kedvesemhez. Csillag vagy te.

                                         Csillag vagy te.
                                         Csillag vagy te érintő, fényét hozó,
                                         Egy tünemény, amely oly vonzó.
                                         Lelket zaklató, de mégis édes,
                                         Vágyom érintésed, ami olyan selymes.

                                         Mert ha érintsz, az mindég felemel,
                                         Szálltat engemet a reménnyel.
                                         Visz a felhők fölé, vagy túl is azon,
                                         Boldogságába bele, éledő alkonyon.

                                         Oda estéjébe, a susogó csendjébe,
                                         Halk zenébe, a gyertya fényébe.
                                         Estéjének fényét mégis te hozod,
                                         Rivaldába viszed, énem kápráztatod.

                                         Érintsél csendesen, édes szavakkal,
                                         Arcodon átjövő cikázó mosollyal.
                                         Lelkednek teljes egészével,
                                         Ahogy lehetséges, érintő kezeiddel.

                                         Legyél te tűz forró, lángoló égető,
                                         Melegséggel a szívemet töltő.
                                         Dobogtasd, dobbanását érezzed,
                                         Átélhessem poklok, poklát is éretted.

                                         Kísértsél angyal, vagy ördögként,
                                         Legyél, bugyogó örvényként.
                                         Kristály tisztán de örökön, örökké,
                                         Addig, még nem lesz testem a rögöké.

                                         De előtte érintsél, liánként fonódjál,
                                         Csak lazán, köröttem oldódjál.
                                         Azt, hogy vagy örökké érezem,
                                         A múló időmben, tündököljél érettem.
                                         Szerző: FM.

Vers. Írogatok.

                                                Írogatok.
                                                Írogatok, a blogomba felrakom,
                                                Úgy, azt itt versekbe foglalom.
                                                Még csinálóm oldódók,
                                                Jönnek érintőn, szállón a gondolatok.

                                                Meg érintenek, a rímeket faragom,
                                                Babérra ezért sohase vágyom.
                                                Írtam ahogy érintettek,
                                                Egyedül se vagyok, veletek lehetek.

                                                Mert vagytok, ajándék ez nekem,
                                                Nézettségből százezret elértem.
                                                Köszönetem érte,
                                                Mindenkinek aki a blogomat, nézte.

                                                Jó érzést éltet, olyan emberséges,
                                                Oda, vissza érintéses.
                                                Bízva, bízok őrömet szereztem,
                                                Én verseimmel szíveket tölthettem.

                                                Örömmel, persze engem is töltött,
                                                Nézettségem közbe növekedett.
                                                Szavaimat sose gubancoltam,
                                                Minden sorba tihozzátok szóltam.

                                                Írtam egyszerűn cifrázás nélkül,
                                                Csináltam ezt fékezetlenül.
                                                Gondolataim vihettem át lazán,
                                                Bele téve mindent, abba úgy igazán.

                                                Írhattam volna én, pergamenre rája,
                                                De ottan senki nem látja.
                                                Blogolni akarom, tiveletek lenni,
                                                Mert vagytok, nektek megköszönni.
                                                Szerző: FM.

Vers. Még élhetek éllek.

                                        Még élhetek éllek.
                                        Még élhetek éllek, élem az életem,
                                        Az idő lesz nekem a végzetem.
                                        A robogó ami ott felejt,
                                        Színfala között, az majdan magába rejt.

                                        Aztán a lelkekkel feledésbe megyek,
                                        Sírhalmom marad csak az emléknek.
                                        Mert az élet pörögve telik,
                                        Generációk cserélődnek nevem feledik.

                                        Az életnek még színpadán játszhatok,
                                        Bár már rivalda fényre nem vágyok.
                                        De érintsen a fénye halványan,
                                        Életem ne legyen sohase magányban.

                                        Érintést akarok, biztató szavakat,
                                        Látni, érinteni közbe a színfalat.
                                        Érezni, nézni a kellékek forgatagát,
                                        Átélni, értékelni a teremtés csodáját.

                                       Csodálva nézni, amit az ember alkotott,
                                       Mit munkája éltet, de miránk hagyott.
                                       Bolyongani a világába még kicsikét,
                                       Megérintve benne az unokákat picikét.

                                       Aztán már ha menni kell, hát legyen,
                                       Hisz mindenkinek át kell essen ezen.
                                       Sírom lesz aztán nyughelyem,
                                       Istenem köszönöm azt, hogy élhettem.

                                       Burjánzó sarjaimat, kérlek vigyázzad,
                                       Pezsegjen a vér, éltesd világodat.
                                       Embereknek az áradatát,
                                       Ha muszáj, segítsd a nehézségeken át.
                                       Szerző: FM. 

Vers. Várjuk az angyalkát.

                                                 Várjuk az angyalkát,
                                                 Várjuk az angyalkát, szent karácsony napját,
                                                 Lementem a folyóra kifogtam ott pontyát.
                                                 Rábírtam Piroskát,
                                                 Pucoljunk pár fej hagymát.
                                                 Készítem el neki a bográcsát,
                                                 Tegyük fel a halászlét, onthassa illatát.
                                                 Még figyeli neki rotyogását,
                                                 Én elkészítem addig az itókát.
                                                 Megnézem a pincének hordóját,
                                                 Istenem ez, hogy adja zamatát.
                                                 Üvegbe lopózom bele a tartalmát,
                                                 Majd csinálja ez, hozza hangulatát.
                                                 Hadd fűtse az asszonyomnak kontyát,
                                                 Mert nézi azért, közbe a konyháját.
                                                 Fazékba mozgassa töltött káposztáját,
                                                 Egy másikba meg főzi a kocsonyát.
                                                 Mert ha ünnep adjuk meg neki a módját,
                                                 Vigyük bele akkor abba az ízek varázsát.
                                                 Így töltsük karácsony szent napját,
                                                 Közbe várjuk az angyalkát, a karácsony fáját.
                                                 Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Lassan ébred.

                                                        Lassan ébred.
                                                        Lassan ébred már nappala,
                                                        Bíborban van hajnala.
                                                        Zavaró ez, most énnekem,
                                                        Az éjjelébe züllöttem.
                                                        Szemeimen mostan fátyol,
                                                        Ami engemet nem ápol.
                                                        Mint az a tova tőnő kánfór,
                                                        Úgy illan most el a mámor.
                                                        A nappalom sem nem áldott,
                                                        Benne a fejem is fáj most.
                                                        Kelnék fel én, azért még is,
                                                        Lenyom engemet az ég is.
                                                        Merengek csak itten kábán,
                                                        Eltűnődök az éjszakán.
                                                        Én az okot akartam altatni,
                                                        Bánatomat, így megtörni.
                                                        Keresgéltem neki a vigaszát,
                                                        Ami hozhatja tavaszát.
                                                        Hittem benne így jobb lesz,
                                                        De engemet a sírba tesz.
                                                        Itten vagyok én, szét hullva,
                                                        Az életembe roskadva.
                                                        Neki, áhítozva a kegyeiért,
                                                        Halálom lesz, egy asszonyért.
                                                        Szerző: FM.

Vers. Ó ti nappalok. (A múlót új követi.)

                                         Ó ti nappalok.
                                         Ó ti nappalok, hogy ti, hogy robogtok,
                                         Mentek gyorsvonatként, száguldotok.
                                         Mennyi mindent magatokkal visztek,
                                         Teszitek úgy, még csak vissza se intetek.

                                         Bele mentek hétbe, visz át az hónapba,
                                         Mindég, mindég bele egy új napba.
                                         Így megy ez még az év bezárul,
                                         Neki vége nem mehet Szilveszteren túl.

                                         Aztán vissza nézzük, őt át értékeljük,
                                         Csoda ez, hisz ahogy múlt átéltük.
                                         Ami jó, vagy rossz volt meg érintett,
                                         Minden de minden az élésre késztetett.

                                         A történés, az bennünk a lelket erősíti,
                                         Alapból a jó, a rossz úgy érinti,
                                         Kényszeríthet, mind kettő akarásra,
                                         Még a jó élhető, a rossz hiba javitásra.

                                         Azon ami rettenetes volt eltűnődünk,
                                         Fájó, kik mentek nem ér érintésük.
                                         Elhaltak a szavak, mit sírok borítanak,
                                         Mert ez így van, rá a szíveinkre hatnak.

                                         Így működik, ellene semmit se tehetünk,
                                         Napjaiba robog, telik az életünk.
                                         Minden nap, az év is újra születésünk,
                                         Öröké kérdése az, mit hozhat új évünk.

                                         Traktáljon szóval, ami szép olyannal,
                                         Életet éltessen, ajándékozzon jóval.
                                         Ez minden léleknek ki járhat,
                                         Mert a nap, úgy jó ha őröméből juthat.
                                         Szerző: FM.

Vers. Harang szól.

                                          Harang szól.
                                          Harang szól hívón, a templomba misére,
                                          Karácsony éjjel, Jézusnak születésére.
                                          Betlehemet nézni, bölcsőjébe imádni,
                                          Az Isten fiához a lelkekért fohászkodni.

                                          Ottan lenni vele nézni, hogy csodálják,
                                          Érkező királyok mert látni akarták.
                                          Ajándékaikkal elhalmozták őket,
                                          Oda találhattak, hisz ottan csillag jelzett.

                                          Fent fénylőn az egén, mutatott az utat,
                                          Oda csalogatta, így a pásztorokat.
                                          Nekünk is mutatja az utat, az jelez,                                                                        Találhassunk mi az értünk születetthez.                                                                                                                                      
                                          Fohászkodni hozzá, érző szeretetért,
                                          Hozzon ő áldást, tegyen a békéért.
                                          Arról szól most minden a szeretetéről,
                                          A lélek nyugvásáról, a megbékélésről.

                                          Hiszen az angyalok lejönnek a földre,
                                          Hatással vannak ők is a lélekre.
                                          Szeretetbe viszik, megérintik őket,
                                          Ez utána már így, mennyi gesztust éltet.

                                          Hitet visz emberbe, késztet cselekvésre,
                                          Ajándékozásba, serkentve örömre.
                                          Egy, egy ötletesség boldogságba vihet,
                                          Adjuk szeretettel, hisz erről szól az élet.

                                          Milyen jó érzés ez, oly könnyű a lélek,
                                          Nincsenek azon rajta a terhek.
                                          Csak lazán van benne a szeretetbe,
                                          Maradhatna ez így, ne menjen az legébe.
                                          Szerző: FM.