Vers. Ülök egy csónakban.

                                         Ülök egy csónakban.
                                         Ülök egy csónakban a hullámzó vízen,
                                         Természet éltette csodás reggelen.
                                         Az mozgásban van, sodródók árjával,
                                         Ismerkedve most a meseszép világgal.

                                         Haladok a folyón, neki partja elbűvöl,
                                         Fák koronája smaragdként tündököl.
                                         Kakukk szól, közte a nevét kiáltja,
                                         Mire neki rögtön vissza szól a párja.

                                         Mondják a nevüket, náluk ez a trend,
                                         Azután már újra honol ott a csend.
                                         Velem hajó úszik szemben,
                                         Jön a folyón szépen, olyan kecsesen.

                                         Haladok közben én a vizet figyelem,
                                         Most a hajó elhalad mellettem.
                                         A vízre hullámot rak rája,
                                         Csónakomat egy kissé megmozgatja.

                                         Azután már mossa a hullám a partot,
                                         Tartom én rajta azon a csónakot.
                                         Elül már, a víz újra zökkenő mentes,
                                         Csillogtatja a fény, vele oly kegyes.

                                         Csapata felette kering a sirályoknak,
                                         Ők hangosan élcesen vijjognak.
                                         Egy finom falatért lecsapnak a vízbe,
                                         Tömhessék azt aztán bele a begyükbe.

                                         Elleskelődök oly csodás a természet,
                                         Hiszen az tálcáján kínálja a szépet.
                                         Csinálja ő azt olyan bűvölően,
                                         Érinthet a szárazon, vagy rajta a vízen.
                                         Szerző: FM.

Vers. Jött a reggel, úgy ért.

                                         Jött a reggel, úgy ért.
                                         Jött a reggel, úgy ért még szenderegtem,
                                         Neki hajnalában lassan ébredeztem.
                                         Meg érintett fénye a napnak,
                                         Éneke jött benne, a dalos madaraknak.

                                         Ébredtem én, a kezem össze kulcsoltam,
                                         Így imámat benne elmondhassam.
                                         Könyörögve azt, a jó Istenhez,
                                         Semmi ne zökkenjen, erőt adjon ehhez.

                                         Adjon erőt a mához, a napja úgy teljen,
                                         Benne mi rossz, az senkit el ne érjen.
                                         Úgy lehessünk benne, csak lazán,
                                         Ne feszítsen húrt sors, sosem a bánatán.

                                         Maradhasson az örömnek a lényege,
                                         Ne gyengüljön az embernek jellege.
                                         Érintsen meg úgy a valóságban,
                                         Maradhassunk ember, benne a napjában.

                                         Csak szépet éltessen, mi formázza világát,
                                         Hiszen benne el ember, így érheti célját.
                                         Ami aztán már a napját lendítheti,
                                         Megálmodott vágyait ő el csak így érheti.

                                         Mert vágya az itt, mindenkinek lehessen,
                                         Cél az ahhoz, hogy embert felemeljen.
                                         Tesszük magunkért, akár a közösnek,
                                         Olyan ez, amik aztán örömbe vihetnek.

                                         Mondom fohászomat, kérem Istenemet,
                                         Tegye emberivé ő, az emberséget.
                                         Ártani ne ártsunk, bántani se bántsunk,
                                         Hiszen épülni így tud, gyönyörű világunk.
                                         Szerző: FM.

Vers, a kedveshez. Lehunyom szememet.

                                        Lehunyom szememet.
                                        Lehunyom szememet, szép orcád látom,
                                        Ezt a látomást, mindég úgy imádom.
                                        Játszik az érzés, az megérint engemet,
                                        Varázsod dobogtassa nékem a szívemet.

                                        Elragadva engem, visz már hozzád aztán,
                                        Ott lehetek veled estédnek alkonyán.
                                        Értelmét adod te az édes életnek,
                                        Simítását érzem a bársonyos kezednek.

                                        Leheleted hallom ez oly jó érzés nékem,
                                        Aztán a csendben, már a szemeid nézem.
                                        Vélem vagy te drágám teljes valóságba,
                                        Ott lehetek veled a varázsod mámorába.

                                        Gyertya fényes estnek, őrült kábulatában,
                                        Egy gyönyörű hölgy bűvös vonzatában.
                                        Hol halkan szóló zene tölti be a terét,
                                        Csupán azért csak, hogy emelje csendjét.

                                        A pisszenés benne, ne törhesse varázsát,
                                        Hagyja, éltesse neki valóságát.
                                        Ó az éjszaka, bár mindég maradhatna,
                                        Életemnek asszonya karja közt tarthatna.

                                        Sajnos éled a pirkadat, a hajnala hasad,
                                        Aztán minden csak emléknek marad.
                                        Lehessen rajta az a valóságon,
                                        Mindég maradjon, kánfórt sose játsszon.
                                        Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Szárnyaltat engemet.

                                          Szárnyaltat engemet.
                                          Szárnyaltat engemet, ó a képzelet,
                                          Elragadja sasként a képzetet.
                                          Visz, így repit mindég magával,
                                          Suhanva fáradhatatlan szárnyával.

                                          Így lehetek nálad most kedvesem,
                                          Édes ezt, én így is kedvelem.
                                          Teveled tölthetem az időmet,
                                          Terébe látom gyönyörű szemedet.

                                          Az átjön, érzem neki a vonzatát,
                                          Hozza veled a parfümöd illatát.
                                          Ahogy érint, oly kábító mindég,
                                          Szenvedély mitől a szívnek tüze ég.

                                          Jöjjön, akarom ezt, hogy így legyen,
                                          Merengjek az édes két szemen.
                                          Az arcodra ki ülő mosolyon,
                                          Gondot tör, átsegítve mindég azon.

                                          Azután már szebb lesz a nappalom,
                                          Velem vagy benne, mint vigaszom.
                                          Érezhetem érintő két kezedet,
                                          Türkizzel feded az egem, az életet.

                                          Engem szárnyán a képzelet vihessen,
                                          Az rajta a képzeten élhessen.
                                          Tégedet hozhasson, mindég édes,
                                          Legyél még élek, mindég érinthess.
                                          Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Érkezik az este, csendesen.

                                              Érkezik az este, csendesen.
                                              Érkezik az este, csendesen letelepszik,
                                              A nap az égperemén parazsában izzik.
                                              Halvány fénysugara elveszik a sötétben,
                                              Csillag fátylát húzza, az éje estéjében.  

                                              Szórja vidékére a csillárjának ezüstjét,
                                              Sok apró lámpása teríti szét a fényét.
                                              Világa az neki, mit ezüstje lefedett,
                                              Álomtündér éled, hárfáján húrt penget.

                                              Dallama megérinti, az álmot így élteti,
                                              Magával ragad, az embert repíti. 
                                              Visz az engemet, szárnyaltat az éjben,
                                              Lelkeket érintve, ez olyan mint az éden.

                                              Angyal vagy te édes téged érinthetlek,
                                              Gyönyörű álmok, ó milyen mesések.
                                              Gondot temetnek, távolságok vesznek,
                                              Ott szabad akaraton a lelkek élhetnek.

                                               Érinthetik egymást körülmények nélkül,
                                               Kizárt a bú, az ember meséibe vegyül.
                                               Ettől érezheti remekül ott magát,
                                               Nincs kötöttség, mi akadályozza vágyát.

                                               Aztán már majd lassan érkezik hajnala,
                                               Másképpen szól annak már a dala.
                                               Hisz az a valóság, új dilemma lehet,
                                               Amin átall, már csak a jó Isten segíthet.
                                               Szerző: FM.

Vers. Lefed a csend most.

                                          Lefed a csend most.

                                          Lefed a csend  most mindent némán,
                                          Még a reggelében a Duna partján.
                                          Folyik le a folyam szép csendesen,
                                          Szikrázó a napfénye, játszik a vízen.

                                          Hallgatom a csendet, neki a neszét,
                                          Szellő fuvallatán hozza üzenetét.
                                          Harmat cseppek csengő kongását,
                                          Fűszál komponálja arra muzsikáját.

                                          Fülemüle most a dalát bele énekli,
                                          Azt akkordjával szépen kiemeli.
                                          Élvezem a reggelt, így ért engemet,
                                          Bíborával festi meg nekem egemet.

                                          Mesés természet, az vagy énnekem,
                                          Gondjaimat itt mindég feledem.
                                          Te azt lekötöd, a figyelmet tereled,
                                          Hiszem nem lehetne élet tenélküled.

                                          Nem lenne cserje, folyam se zúgna,
                                          Neki a partján madár nem hangolna.
                                          Kihalt, sivár lenne itt minden,
                                          Játszhatna e fény lepusztult hegyen?

                                          Így vagy szép nekem, üdén reggelem,
                                          Veled telhet, benned az életem.
                                          Adod te, mindég hozod szépségedet,
                                          Parton köszönthettem, én reggeledet.
                                          Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Lefedi szívemet.

                                        Lefedi szívemet.
                                        Lefedi szívemet, a tüzének hamuja,
                                        Ha rátelepszik arra életemnek búja.
                                        Keserű ízével traktálgat engemet,
                                        Lefújtja azzal a kellemes érzelmet.

                                        Velem a bú, velem van így a bánat,
                                        Fájóan érint mostan a pillanat.
                                        Testem érintve, az széjjel fut rajta,
                                        Borzolva lelkemet, mert olyan fajta.

                                        Szemem lefedi, kiül a könnye rája,
                                        Aztán az ember helyét nem találja.
                                        Ráhajtanám fejem a babám vállára,
                                        Szükségem lenne a vigasztalására.

                                        Nagy a távolság, messze van tőlem,
                                        Nem hozza őt csak a képzeletem.
                                        Visz hozzá engem, aztán már érint,
                                        Lepereg a könny, láthatom megint.

                                        Érzem érintését, ahogy meg simít,
                                        Az, az érintés az mindég gyámolít.
                                        Oldja bánatom, a lelkem lenyugszik,
                                        Megérinti énem, megint derű izzik.

                                        Édeskés mézével, a lelkem bevonja,
                                        Bennem a bánatot lassan oszlatja.
                                        Sajogó szívemben a láng újra gyúl,
                                        Érezlek szerelmem, a testem ellazul.

                                        Szárnyalok én most, repülök hozzád,
                                        Csókomat lehelve érezem orcád.
                                        Két szemed áraszthassa sugarát,
                                        Fénye hozhassa át ó, a boldog órát.
                                        Szerző: FM.