Ülök egy csónakban a hullámzó vízen,
Természet éltette csodás reggelen.
Az mozgásban van, sodródók árjával,
Ismerkedve most a meseszép világgal.
Haladok a folyón, neki partja elbűvöl,
Fák koronája smaragdként tündököl.
Kakukk szól, közte a nevét kiáltja,
Mire neki rögtön vissza szól a párja.
Mondják a nevüket, náluk ez a trend,
Azután már újra honol ott a csend.
Velem hajó úszik szemben,
Jön a folyón szépen, olyan kecsesen.
Haladok közben én a vizet figyelem,
Most a hajó elhalad mellettem.
A vízre hullámot rak rája,
Csónakomat egy kissé megmozgatja.
Azután már mossa a hullám a partot,
Tartom én rajta azon a csónakot.
Elül már, a víz újra zökkenő mentes,
Csillogtatja a fény, vele oly kegyes.
Csapata felette kering a sirályoknak,
Ők hangosan élcesen vijjognak.
Egy finom falatért lecsapnak a vízbe,
Tömhessék azt aztán bele a begyükbe.
Elleskelődök oly csodás a természet,
Hiszen az tálcáján kínálja a szépet.
Csinálja ő azt olyan bűvölően,
Érinthet a szárazon, vagy rajta a vízen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése