Érzem, a tengernek a frissítő illatát,
A sikátort betölti, azt a szél hozza át.
Kisöpörve a sznobot,
Mi ott megült, mert oda berakodott.
Élvezem a szűkös útján a mozgást,
Hallom a bazár előtt a csobbanást.
Játszik a szél, víz mossa a sziklát,
Éledve a tenger, az hallatja moraját.
Éled mozgásban van a természet,
Mozgassa az egyik, a másik elemet.
Nem vadul, csak úgy cirógatva,
Már gyönyörködök a parton állva.
Nézem a szél által felborzolt vizet,
Ami hullámozva a part felé siet.
Késő délutánjában mesésen,
Játszik a napfénye rajta színesen.
Mostan egét, a vizet is megfestve,
A horizont alján azt együtt éltetve.
Olyan mintha táncot ropnának,
A késői órákban ők tangót járnának.
Lüktetőn átélve annak mozdulatát,
Bele viszik táncuknak varázsát.
Gyönyörű az este felé, az mesél,
Örökös ez, hiszen a természet az él.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése