Szeretem az életet, itt a napokért élni,
Ha érte néha meg is kell küzdeni.
Lehetne ez úgy, az ölembe pottyanna,
De értelme annak ugyan mi is volna.
Hiszen az szép benne, tenni kell érte,
Tűnődhetek aztán, értelmét éltette?
Úgy adhat hitet az ember életének,
Mert tud örülni, amiért tett a szépnek.
Hite emberében, az akaratot kelthet,
Ami aztán majd vágyra késztethet.
Az szárnyra kelhet az embert viheti,
Meg az álmait, azt csak így érintheti.
Jönnek azok, sokszor olyan játékosan,
Elragadnak, visznek állandóan.
Érinthetlek így téged is édesem,
Hisz a napjaimban így lehetel velem.
Ha velem vagy te, oly más ez az élet,
Rivaldában van a színpadán a díszlet.
Életem élteted, asszonyként teszed,
Vonuló vízen, csónakba vagyok veled.
Van, mikor visz az ár, mi vele evezünk,
Nem kímél az idő, halad az felettünk.
Az életünk pereg, lassan elmúlóan,
Ha telni kell neki, hát teljen boldogan.
Az életemért küzdve, így szeretek élni,
Miért lenne baj, ha kell érte tenni.
Tudom egyszer véget ér majd minden,
Manna potyoghat, de ott az már éden.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése