Vitt álmom anyukámnál jártam,
Otthon voltam, betoppantam.
Minden úgy volt, ahogy régen,
Napfénye színezet a kéklő égen.
Hozzá meg érkeztem haza értem,
Úgy, mint régen érinthettem.
Fátyol volt húzva minden búra,
Magam gyereknek éreztem újra.
Halhattam neki most szép szavait,
Mondta nekem vigaszait.
Minden szóban volt szeretet,
Közbe az asztalkáján megterített.
Traktálta ő főztjét, a sok finomat,
Most mindent lefedett az étel illat.
Ugyan úgy, mint máskor régen,
Ínyt csiklandó, sok ünnepi ebéden.
Keze munkája volt a sok finomság,
Körülötte volt mindég a vígság.
Az elégedettség, áradt szemeiből,
Ha adhatott nekünk a szeretetéből.
Otthon voltam haza vitt az álmom,
Jöhessen az, mindég vissza várom.
Tudom, a régi már nem vár rám,
Csak így lehetek veled édesanyám.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése