Érint, jólesik most a napnak melege,
Az égnek felhőtől mentes ege.
Szél hűt, így kellemes mostan,
Épp csak, hogy mozog az játékosan.
Örömöm így, a szabadban kint lenni,
Abban a végtelent nézni.
Benne csodálni a messzeséget,
Hol az ég, már megérinti a földet.
Milyen átlátható a síkság mostan,
A levegő is vibrál lassan.
Olyan ez mint egy szép állom,
A tájat mostan az égen is látom.
Mert képes erre a szép természet,
Kiemeli a tájából a részeket.
Síkját fel az égre rakja,
Fordítót képen, így a gémes kútja.
Elnézem a rónaságot, a pipacsot,
Szarkalábat, a kéklő búza virágot.
Ahogy haladok, az utat díszítik,
Ottan azok a parcellákat kiemelik.
Ahol a búzatáblák aranyszínűek,
Mellette a kukoricák, rájuk nőnek.
Ettől szép ez, a képek másak,
Arrább, napraforgók sárgállanak.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése