Jött a reggel, úgy ért.
Jött a reggel, úgy ért még szenderegtem,
Neki hajnalában lassan ébredeztem.
Meg érintett fénye a napnak,
Éneke jött benne, a dalos madaraknak.
Ébredtem én, a kezem össze kulcsoltam,
Így imámat benne elmondhassam.
Könyörögve azt, a jó Istenhez,
Semmi ne zökkenjen, erőt adjon ehhez.
Adjon erőt a mához, a napja úgy teljen,
Benne mi rossz, az senkit el ne érjen.
Úgy lehessünk benne, csak lazán,
Ne feszítsen húrt sors, sosem a bánatán.
Maradhasson az örömnek a lényege,
Ne gyengüljön az embernek jellege.
Érintsen meg úgy a valóságban,
Maradhassunk ember, benne a napjában.
Csak szépet éltessen, mi formázza világát,
Hiszen benne el ember, így érheti célját.
Ami aztán már a napját lendítheti,
Megálmodott vágyait ő el csak így érheti.
Mert vágya az itt, mindenkinek lehessen,
Cél az ahhoz, hogy embert felemeljen.
Tesszük magunkért, akár a közösnek,
Olyan ez, amik aztán örömbe vihetnek.
Mondom fohászomat, kérem Istenemet,
Tegye emberivé ő, az emberséget.
Ártani ne ártsunk, bántani se bántsunk,
Hiszen épülni így tud, gyönyörű világunk.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése