Még a reggelében a Duna partján.
Folyik le a folyam szép csendesen,
Szikrázó a napfénye, játszik a vízen.
Hallgatom a csendet, neki a neszét,
Szellő fuvallatán hozza üzenetét.
Harmat cseppek csengő kongását,
Fűszál komponálja arra muzsikáját.
Fülemüle most a dalát bele énekli,
Azt akkordjával szépen kiemeli.
Élvezem a reggelt, így ért engemet,
Bíborával festi meg nekem egemet.
Mesés természet, az vagy énnekem,
Gondjaimat itt mindég feledem.
Te azt lekötöd, a figyelmet tereled,
Hiszem nem lehetne élet tenélküled.
Nem lenne cserje, folyam se zúgna,
Neki a partján madár nem hangolna.
Kihalt, sivár lenne itt minden,
Játszhatna e fény lepusztult hegyen?
Így vagy szép nekem, üdén reggelem,
Veled telhet, benned az életem.
Adod te, mindég hozod szépségedet,
Parton köszönthettem, én reggeledet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése