Szárnyaltat engemet, ó a képzelet,
Elragadja sasként a képzetet.
Visz, így repit mindég magával,
Suhanva fáradhatatlan szárnyával.
Így lehetek nálad most kedvesem,
Édes ezt, én így is kedvelem.
Teveled tölthetem az időmet,
Terébe látom gyönyörű szemedet.
Az átjön, érzem neki a vonzatát,
Hozza veled a parfümöd illatát.
Ahogy érint, oly kábító mindég,
Szenvedély mitől a szívnek tüze ég.
Jöjjön, akarom ezt, hogy így legyen,
Merengjek az édes két szemen.
Az arcodra ki ülő mosolyon,
Gondot tör, átsegítve mindég azon.
Azután már szebb lesz a nappalom,
Velem vagy benne, mint vigaszom.
Érezhetem érintő két kezedet,
Türkizzel feded az egem, az életet.
Engem szárnyán a képzelet vihessen,
Az rajta a képzeten élhessen.
Tégedet hozhasson, mindég édes,
Legyél még élek, mindég érinthess.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése