Még átélem a mámort, az éjszakát,
Érzem a parfümödnek illatát.
Bele vitte az a kábulatot,
Akarom az érzést, azt mi kárhoztatott.
Még az ölelésedet érzem magamon,
Tűz égeti a szívemet lángolón.
Talán a pokolnak érzem a kínjait,
Angyalomért, gerjeszti lelkem vágyait.
Szeretném átélni a szív lángolását,
Nyissad te a pokolnak kapuját.
Ha kell bűnhődjek egy életen,
Nyoma maradhasson, annak a lelkeken.
Lehessen mindég, az egy életen át,
Ne lehessen élni annak a búját.
Mért is sorvasztana a magány,
Érintésed legyél örökön, életemen árny.
Kövesed nekem mindég a léptemet,
Érezhessem az érintésedet.
Csináld ördögként, vagy legyél angyal,
Mindenféleképp, töltsed szívemet vággyal.
Repítsél, a parázs sosem szunnyadjon,
Szíveinkbe tüze lángoljon.
Vigyél varázsába a földi édennek,
Legyek káprázatába, a bűvös szemeknek.
Szerző FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése