Mert vagyunk, járhatjuk az élet rögös útját,
Hagyva neki hátra a tegnapját.
Így benne a mába, a holnapot várva,
Neki éjszakájában ottan, merészet álmodva.
Doppingolja az, gerjesztheti fel a vágyat,
Ami aztán élet erőt adhat.
Ettől meg az akarat kaphat már erőre,
Nem lehet léha az ember, mert lökdösi előre.
Menni kell az úton, ottan lassan haladva,
Remények közt, néha meg, meg állva.
Meg pihenni kicsit, majd tova ballagni,
Céljainkat érve, mámorába örömbe lazulni.
Élni, éltetni a napnak minden egyes percét,
Azt úgy, hozhasson ő békét.
Hiszen az mindenkire ráfér,
A lélek maradhasson mindég tisztán hófehér.
Tenni a világért, kivonni a jónak az ártását,
Túl lehessen lépni, minden sóvárgását.
Emelt fejel haladni az úton,
Úgy téve meg lépéseket, arra áldás hulljon.
Mert lehetünk, járjuk az életünknek útját,
Hely de jó is lenne ha nem hozná búját.
Lehetne így, de ehhez mind kellenénk,
Az élménye lenne szebb, ha egymásért élnénk.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése