Tudom, az én világom nehéz megérteni,
Embert le sosem tudtam nézni.
A testbe melyben lakozik a lélek,
Nem fér hozzá kétség, azok mind egyediek.
Ebbe rejlik szépsége, az kiemeli emberét,
Lelkéből kihozva a szellemét.
Olyan is van kié varázslatosan csodás,
Lehet hóbortos, balsorsa miatt talán más.
Nem számít az, én értem mind a kettőt,
Felettük sosem törnék vesszőt.
Az nem az én világom, de ha van ok,
Ha van miért kiállni, hát bizony lázongok.
Nem tehetek róla, ilyen a természetem,
Felül kerekedik az igazság érzetem.
Azután meg már fékezhetetlen,
Teszem másoké is, ha könnyít a helyzeten.
Hely ha az élet csak csupa jóról szólna,
Világunk is mindjárt másabb volna.
Mert ha azt csak a jósága fedné,
Nyugodna a lélek, ami rossz mind feledné.
Mennyivel másabb lenne, ily világba élni,
Benne a lelkeket, úgy megérinteni.
Nem hagyni kallódni ott embereket,
Az én világom az lenne, hol létezik etikett.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése