Lehulló levelek sárgák, és rezesek,
Szél viszi őket, mégis üzennek.
Az elmúló nyárról, arról a lányról,
Ezüstjével lefeddet, mesés éjszakáról.
Arról az éjről, ott a szenvedélyről,
Dobbanó szívekről.
Nekik játékáról,
Homályt adó fényről, az égő gyertyáról.
A gyönyörről, a mégis gyötrőről,
Elmúló időről, ami lassan megöl.
Fájdítva a szívemet,
Feledni nem tudom, hozza a képzelet.
Vágyódást fakaszt, feltör bennem,
Visz már aztán a képzeletem.
Élőbe akarnám, mennyi akadály,
Nem élesedik, mert lefedi a homály.
Akarjad te is édes, legyen újra már,
Ismétlődhessen meg az a nyár.
Ezüstözzön újra éjszakát,
Pislákoljon az, gyújthassunk gyertyát.
Hulló levelek, mily szépet temettek,
Viszitek múló emléknek.
Lefedi az ősz, az időbe veszik,
Fájdalma benne, a szívbe halmozódik.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése