Játszik az érzelem, vibrál a szívemben,
Könnyeit hozza a szememen.
Fájdalmába viszi a lelkemet,
Szeretném édesem, most megfogni kezedet.
Lehúzott az életem, amitől szenvedek,
Mentsége lehetne, amit keresek.
Rossz az egészben, érint a magány,
Kisiklott életemnek, része lett vakvágány.
Talán mégis a vágy ami lendíthetne.
Netán az ölelés ami tőled jönne.
Aztán már megint sínen lehetnék,
Küzdve akadályt, már sebesen száguldnék.
Ottan lennék veled, te vigasz lehetnél,
Engemet felemelnél.
Lehetnél te egy csillag életemben,
Ragyogó valóság, mi érhetne fényedben.
Ezt szeretném csupán, tégedet elérni,
Szemeidben a rejtelmet keresni.
Lelked tengerében, lenni hullámokon,
Gyönyörködni, ottan egy eredő mosolyon.
Játszik az érzelem, kegyeid keresem,
Ha nem vagy szenvedem.
Széthulló életem, ó az a magány,
Legyél égető tűz, fájdalmat fedő érintő árny.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése