Játékába visz, most a vágyam édesem,
Nem tarthat vissza semmi sem.
A képzetem az mi engemet repít,
Orcádra vihessem én, drága lény a pírt.
Akarod te is, hiszen adod magadat,
Felragyogtatod a napomat.
Ilyenkor felemelsz, magaddal viszel.
Engemet eztán már, életerővel tölt fel.
Lehet téged közben sokkol az érzelem,
Fáraszt talán a közelségem.
Visszaveszel kicsit a tempón,
Érinthet lélekben, rombol az napomon.
Mint hűvös fuvallata a télének,
Érintéseid el úgy érnek.
Jönnek át édes, de fagyosak,
Elérve szívemet, ők bele mardosnak.
Isten tudja ilyet, miért is akarok,
Ha érintésed nem ér belehalok.
Szörnyű vágyam, kínoz engemet,
Hiszen akarom én néked érintésedet.
Mindég melegen, csak tőled édesen,
Akarom a pokol hője érintsen.
Ördögi legyen annak a melege,
De egy angyalnak, érinthessen az ege.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése