Vers, az édeshez. Mivel létezek.

                                               Mivel létezek,
                                               Mivel létezek, e világban élhetek,
                                               Benne sírok, vagy nevetek.
                                               Döntögeti a sorsom a kedvemet,
                                               Búsulásba viszem, vagy lelem örömömet.

                                               Élek én, e kettősségbe temetkezek,
                                               Lehúzó életem, vagy emelkedek.
                                               Neki forgásában vagyok,
                                               Hiába agyalok, ez ellen tenni nem tudok.

                                               Nappalok jöhetnek így szomorún,
                                               Álcázottak azok, rajta a bún.
                                               Néha ez így maga az őrület,
                                               Gyötrődésbe mén, nincs benne képzelet.

                                               Azután már jöhetnek szebb napok,
                                               Na ezekbe azért vigadok,
                                               Élményébe gazdag, édes ha te vagy,
                                               Ami rossz, aztán az innentől békén hagy.

                                               Nincsen sóvárgás, csak élni akarás,
                                               Mert te vagy, életemen ez áldás,
                                               Ha pillantásod, magával ragad,
                                               Ó te édes asszony, az élet vagy magad.

                                               Mert vagyok e világba élhetem,
                                               Hozzád visz a képzetem.
                                               Csak élni akarok, buzdít az elán,
                                               Mondjam asszonyomnak, nevét az imán.
                                               Szerző: FM.

Vers, az édeshez. Néha halni akarok.

                                          Néha halni akarok.
                                          Néha halni akarok, majd rajta túl lépek,
                                          Aztán már örülők hiszen élhetek.
                                          Mert ahogy érint az élet,
                                          Ez sorsom játéka éltet, vagy szenvedtet.

                                          Élem az életem, ó mennyi érzelem,
                                          De mindbe ottan a kételyem.
                                          Alakul már azután,
                                          Éppen gátat szab, de éled a fantázián.

                                          Benne van azután ott a napomban,
                                          Fénylő ragyogásban.
                                          Mert érintesz, velem vagy édesem,
                                          Valóságba megy, így mesés az életem.

                                          Emelkedek veled, szárnyat eresztek,
                                          Úgy foglak, hogy el nem engedlek.
                                          Fent veled, az égbe szárnyalunk,
                                          De boldog órák, hisz együtt vagyunk.

                                          Élek ilyenkor, elragad az érzelem,
                                          Csupán csak a szépet éltetem.
                                          Érzem a levegőt, akarom,
                                          A parfüm illatot, magamba szívhatom.

                                          Élni akarok, most csak veled lenni,
                                          Hinni a reménybe, életet éltetni.
                                          Ha nem vagy magamba roskadok,
                                          Nem értem mért van, de halni akarok.
                                          Szerző : FM.

Vers, az édeshez. Ha fizetik a lottón.

                                                      Ha fizetik a lottón.
                                                      Ha fizetik a lottón, a főnyereményt,
                                                      Fizetek én akkor a szerelmedért.
                                                      Ujjadra húzzuk majd a karikát,
                                                      Hozza csillogásába, rajta az aranyát.

                                                      Díszébe rakjuk neked a nyakadat,
                                                      Oda is teszünk majd aranyat.
                                                      Te leszel a legszebb, ígérem neked,
                                                      O te édes asszony, mit teszek érted.

                                                      Megcélozunk egy luxus járatot,
                                                      Be járjuk mi a nagyvilágot.
                                                      Utazásból áll majd az életünk,
                                                      Meg nézzük amit, láthat a szemünk.

                                                      Élvezzük tengerén, a kéklőlagúnát,
                                                      Ottan a napnak, a simító sugarát.
                                                      Elfekszünk majd a homokon,
                                                      Gyönyörködve az égen, a sirályokon.

                                                      Járjuk a bárokat, táncra perdülünk.
                                                      Megígérem pezsgőbe fürdünk,
                                                      Rózsaszirom fedi testünket,
                                                      Illatos gyertyafény, vesz körbe minket.

                                                      Ha fizetik a lottón a főnyereményt,
                                                      Éltetem én, a tomboló reményt.
                                                      Mennyen a pénz, lehessél velem,
                                                      Te legyél nekem, életemen ékkövem.
                                                      Szerző: FM.

Vers. Derbin vagyok.

                                         Derbin vagyok.
                                         Derbin vagyok, nézem a vágtát,
                                         Lovaknak kecses mozgását.
                                         Rugózását a testüknek,
                                         Izmaiknak játékát, ahogyan feszülnek.

                                         Ahogy lebeg a ló mert galoppozik,
                                         Külső hátsólábba földre érkezik.
                                         Majd belső hátsó, külső első,
                                         Egyszerre, azután érinti a első belső.

                                         Diktál a zsoké, a ló repül szinte,
                                         Mintha nem, nem lenne lépte.
                                         Ez szépen hat képbe,
                                         Élményként marad aztán emberébe.

                                         Benne szépsége, maradó hatása,
                                         Gyönyörű a lónak a mozgása.
                                         Játék ez, játsszák,
                                         Ember a lóval, összhangban csinálják.

                                         Engem lenyűgöz, érintő az élmény,
                                         A befutón ott van a nyeremény.
                                         Rá tenni dehogy szoktam,
                                         Nem nyernék, pénzemnél maradtam.

                                         Szeretem a derbit, ottan a vágtát,
                                         A győztest ahogy kikiáltják.
                                         Benne vannak ebbe is a drukkok,
                                         Ott lebegésébe, a lovak élő szobrok.
                                         Szerző: FM.

Vers. Mert rám rakódott.

                                                       Mert rám rakódott.
                                                       Mert rám rakódott, lefedett a korom,
                                                       Meg nem kérdezte, ezt akaróm?
                                                       Ottan van az, telepszik rajtam,
                                                       Úgy ahogy meg, az élettől kaphattam.

                                                       Rakodott az rám, a füstje elszállott,
                                                       Így rajtam szarkalábat hagyott.
                                                       Ami lefedi az arcomat,
                                                       Éveibe benne így, álcázva gondokat.

                                                       Embere fantáziál, álmodja álmait,
                                                       Aztán már az táplálja céljait.
                                                       Élete neki meg csak telik,
                                                       Szeme körül, a szarkaláb vastagszik.

                                                       Díszként van, marad az mirajtunk,
                                                       Takarja, le van fedve gondunk.
                                                       Mert az élet az ilyen,
                                                       Nem hagyja okon, okozat ne legyen.

                                                       Szenvedélye neki ottan benne él,
                                                       Aztán már egy életről regél.
                                                       Rajta az arcon, ott van az azon,
                                                       Viszi őt magával, egy életen a fazon.

                                                       Így lehetek itten, lefedett a korom,
                                                       De ez mért is lenne bajom.
                                                       Mert akarta magammal viszem,
                                                       Ha nem így lenne, nem lenne életem.
                                                       Szerző FM.

Vers. A megvalósulás.

                                         A megvalósulás.
                                         A megvalósulás a pillanatban rejlik,
                                         Ki az abban teljesedik.
                                         Ahogyan annak kell lennie,
                                         Az embernek, a történettel kell élnie.

                                         Ottan van mindég a pillanatba,
                                         Bele pörög onnan a múltba.
                                         Rajta változtatni nem lehet,
                                         Úgy marad az ottan ahogy megesett.

                                         Emberétől nem függhet sokszor,
                                         Iróniája a sorsnak ez olykor.
                                         Sok mindent nem is akarunk,
                                         De súlya annak, ottan van rajtunk.

                                         Cipeljük azt, ahogyan megesett,
                                         Ha jó, ha az rosszul érintett.
                                         Megmaradhat az életünkben,
                                         Mennyi pillanat, halmozódik képben.

                                         Van ami ellen tenni nem is lehet,
                                         Az emberrel még is megesett,
                                         Rája telepszik az életünkre,
                                         Az bajával együtt, hat rá emberére.

                                         Független hol van, milyen helyen,
                                         Megvalósulása érhet vegyesen.
                                         Kikerülhetetlen az életen ragad,
                                         Története úgy van, az úgy is marad.
                                         Szerző: FM.

Vers. Szeretem a telet.

                                          Szeretem a telet.
                                          Szeretem a telet, fehéren havasan,
                                          Telhessen napjában zajosan.
                                          Legyen benne, sikolya állandó,
                                          Vidámságába menő, fel bánatot oldozó.

                                          Hisz neki játékába, ott a lehetőség,
                                          Mert van benne bőség.
                                          Hegyeknek lejtőjén,
                                          Mennyi élmény az, ha siklásába mén.   

                                          Aztán meg már áradhat neki sikolya,
                                          Ráül arcaikra, emberek mosolya.
                                          Mert ott van az élmény benne,
                                          Repülhet embere, mintha szárnya lenne.

                                          Ó az a suhanás, ott rajta a léceken,
                                          Bele pörög marad emlékeken.
                                          Már azután élteti a telet,     
                                          Vissza hozza mindég, majd az emlékezet.

                                          Ennek véget csak az alkony vethet,
                                          Nincsen benne a fáradság érzet.
                                          Kellemes marad ahogy véget ért,
                                          Áhítozik az ember, még sok ilyen napért.

                                          Szeretem a telet, fehéren havasan,
                                          Napsütésen szikrázásában.
                                          Ahogyan az ott, megfesti a táját,
                                          Dunnája alatt tavaszt vár, álmodva álmát.
                                          Szerző:: FM.      

Vers, egy angyalhoz. Ha érint az érzelem.

                                          Ha érint az érzelem.
                                          Ha érint az érzelem, nem kétkedem,
                                          Nincsen sohase kételyem.
                                          Vágyam az, ami felemel,
                                          Ajtót nyit, így lehetek veled az édessel.

                                          Szemeid játékán, ott az a pillanat,
                                          Amit csak egy nő adhat.
                                          Az meg máris a vágyat gerjeszti,
                                          Így lehet, hogy az ember a fejét elveszti.

                                          Ó az a kábulat, bár sohase múlhatna,
                                          Ha a tűz a szívbe örökké lángolna.
                                          Bevállalnám poklát a pokloknak,
                                          Kapjam csókjait, annak az asszonynak.

                                          A szenvedély maradjon, ne múljon,
                                          Érjen a tüze lángolón.
                                          Úgyis ha érte a poklot járhatom,
                                          Bűnhődjek, ha keblén fejem tarthatom.

                                          Akarom azt a meghitt perceket,
                                          Ott a gyertyát a fényeket.
                                          Azt a kis szobát, benne a csendet,
                                          Tégedet az asszonyt, a nagyon édeset.

                                          Érinthessen az érzelem, te veled,
                                          Mert akarom az érintésedet.
                                          Ördögként angyalin, érintse életem,
                                          A poklot is vállalom, lehessél én velem.
                                          Szerző: FM.

Szójáték versbe. Ügyvédnek érveltek.

                                        Ügyvédnek érveltek,.
                                        Ügyvédnek érveltek, kérdések jöhetnek,
                                        híresek kedvesek, ezeknek fizettek.
                                        Nevesek védenek,
                                        pereltek, kitűznek, idéznek mentek.
                                        Jelentek, érkeztek kérdeznek védenek,
                                        feleltek, döbbenek.
                                        Vétkeztetek, erszények telnek tejeltek,
                                        döntöttek, büntetnek.
                                        Ezek vesztesek, bűnhődnek szegények,
                                        győztesek örülnek.
                                        Nyerhettek, veszthettek ügyvédek keresnek,
                                        belétek kevernek beszéltek.
                                        Neveznek vétkesnek, menthetnek,
                                        ítészek ítélnek, csörögnek pénzek cserélődnek.
                                        Szegényedtek, pénztelenek lesztek,
                                        kellenek ezek lefejnek, zsigerelnek tönkrementek.
                                        Szerző: FM.

Vers, az édeshez. A képen a feleségem van. Tőnődök.

                                         Tűnődök.
                                         Tűnődök, nézlek téged a képeket,
                                         Az idő mi feletted eljárt, az élet.
                                         Szemeden nem ül kételye,
                                         Életednek rajta, ott van szenvedélye.

                                         Mosolya az maradt az arcodon,
                                         Eltakarja  a szenvedést azon.
                                         Mert élteti a szépeket,
                                         Az veled van, hiszen kiemel tégedet.

                                         Elnézem neked az őszülő hajadat,
                                         Változott másabb lett az alkat.
                                         Lefedi a fiatalságot,
                                         Visszajáró az, mert élteti a tudatot.

                                         Ahogy volt, ott benne van abban,
                                         Az emléken él, lankadatlan.
                                         Édes, csak az alkat formálódott,
                                         Az idő múlót el, ami ránk rakodott.

                                         Mennyi nyár, ami érintet minket,
                                         Azután mind után ősz lett.
                                         Mert ilyen az élet,
                                         Rakta ránk, hiszen tette a hegeket.

                                         Nézem a képet, fedi a múló idő,
                                         Szép az attól, hogy őszülő.
                                         Érintesz megfogott, tükrözi a lélek,
                                         Az egészség a lényeg, érinthesselek.
                                         Szerző: FM.

Vers, egy asszonyhoz. Estéjébe álma.

            Estéjébe álma.
            Estéjébe álma, nem szenderül,
            Szememen rajta nem terül.
            Merengek, arcodat keresem,
            Össze áll a kép, velem vagy kedvesem.

            Mert vallatom, emléke hoz szépet,
            Már visz a szárnyaló képzelet.
            Eltűnődök én egy angyalon,
            Rajta az fagyosan telepszik vágyamon.

            Mámora jegelt, tűnő az kánfór,
            Néha úgy érzem érinti Ámor.
            Nyilán peng, rajta a húrja,
            De neked szívedet, el sohasem találja.

            Hideg csillogásban, van szikrázása,
            Rajta van parazsán a hamvadása.
            Tüze nem lángol, nem éled,
            Múló a szeretet, én mégis halok érted.

            Érintenek esték, éjszakák is jönnek,
            Ágyat vetnek ők a gyötrődésnek.
            Ébresztik benne a vágyamat,
            Éltetve tégedet, nem hagynak nyugtomat.

            Így telnek estéim, nem érhet az álom,
            Én mégis a reggelt, a hajnalt várom.
            Annak a bíboros csillogását,
            Benne egy asszonynak, érintő káprázatát.
            Szerző: FM,

Vers. Az ember halad.

                                       Az ember halad.
                                       Az ember halad, néha megtorpan,
                                       Le a földre huppan.
                                       Keresve kiutat, aztán talpra áll,
                                       Az úton haladva a szerencse rátalál.

                                       Lenyugvó léleknek bánata elhever,
                                       A lélek, terül mint a tenger.
                                       Tágul van neki, vonzata,
                                       Hulláma tornyosul, ha érheti bánata.

                                       Aztán múlik az, újra csendesedik,
                                       Ha az öröm felül kerekedik.
                                       Már másként tükröződhet,
                                       Ha fénye az életnek, rá telepedhet.

                                       Mint a köd tova, úgy tűnik a bánat,
                                       Szemen a könnye ha nem áradhat.
                                       Ha azt homály nem takarja,
                                       Örömébe aztán, az embert felkarolja.

                                       De jó is lenne, ha ez maradhatna,
                                       A lélek sosem háborogna.
                                       Telnének, jönnének új napok,
                                       Nem verődhetnének, soha hullámok.

                                       Mert az ember mozgásba van halad,
                                       Sok a kacat, mibe bele szalad.
                                       Kreált az, rossz akarattal,
                                       Csinálják direkt, romboló szándékkal.
                                       Szerző: FM.

Vers, az elmúlásról. Mert érintett lelked.

                                               Mert érintett lelked.
                                               Mert érintett lelked, emléked keresem,
                                               Mosolyodat szívembe ültettem.
                                               Bele szólt a végzet, neki élet kellett,
                                               Kegyetlenségéért, hullatom könnyemet.

                                               Szívembe váj ilyenkor össze szorul,
                                               Ha a harang meg így kondul.
                                               Elmúlást jelez, bele az időbe mondja,
                                               Kongásába, csendít gyászosan hangja.

                                               Borzongok ettől, magamba fordulok,
                                               Vágyaim között össze roskadok.
                                               Áhított éned, így marad velem,
                                               Emlékembe őrzőm a neved kedvesem.

                                               Lelkem patakjában, életem csordogál,
                                               Tündérrózsaként, benne maradtál.
                                               Így lehetsz te csak énvelem,
                                               Ez nem múló, éled hisz örök a szeretet.

                                               Nem hal az el, éled köti lelkeinket,
                                               Buzgárként jön, érint emlékeket.
                                               Ilyenkor össze áll, a képe énnekem,
                                               Múltamba idézek, így itt vagy énvelem.

                                               Játéka sorsunknak, olyan kegyetlen,
                                               Árnyként hagyja szíveinkben.
                                               Méltósága neki felül kerekedik,
                                               Emlékébe feléledve, soha el nem múlik.
                                               Szerző: FM.