Éljük az életünket, a múlót az telik,
Benne a vágyainkba tülekszik.
Éltető az, érintésről szól,
Birtoklásról, de mégis toleranciáról.
Az érzésről mi a vágyat gerjeszti,
Bele érintésébe viheti.
Ragaszkodás ez egymáshoz,
Játéka a léleknek, emberi közel hoz.
Betölti napját, szeretetet gerjesztve,
Azt a másikat mégis tisztelve.
Átviszi az érintéseket,
Azután így már, szíveket rengethet.
Igaz ez emberre, igaz az állatra,
Szert tenni, így lehet barátra.
Hiszen a lelkeink kötődnek,
Ha akarjuk, minket körbe vesznek.
Magánya az embernek oldódhat,
Boldogsága másokra is hathat.
A világ meg ettől szebb lehet,
Tengernyi a lélek, ki egymásért élhet.
Teljen életünk, szabadon érintve,
De toleranciát benne éltetve.
Egymásért, a lelkekért mindég,
Ragyogást tükrözzön, felettünk az ég.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése